Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gebei Sándor: Egy hibás politikai döntés nyomában: II. Rákóczi György és a lengyel korona (1656–1657)

kézzel nagyhatalmi befolyásuk veszélyeztetését, az európai erővonalak átrajzolásához sem Bécs, sem Sztambul nem adhatta beleegyezését. Az Erdélyi Fejedelemség szerződései a háború-béke dilemmáját eldöntötték, II. Rákóczi Györgyöt senki és semmi nem tudta eltéríteni a lengyel királyság megszerzésének gondolatától. Ahogyan azt találóan egyik kancellistája sub rosa kijelentette: a fejedelem csak azért él - hal, hogy király lehessen (anhelat esse rex Poloniae).

27 Hiába érkeztek Gyulafehérvárra a Portától a jóindulatú tanácsok, majd szigorú figyelmeztetéseket tartalmazó levelek,

28 hiába próbálkozott a család (anyja - Lorántffy Zsuzsanna, felesége - Báthori Zsófia) is,

29 hogy lebeszélje a fejedelmet merész, irreális tervéről, II. Rákóczi György nem a Báthori utat választotta. Hódítóként lépte át a lengyel határt, meggondolatlanul és felelőtlenül kötötte országa sorsát olyan országokéhoz, amelyeknek érdekei és céljai messze estek az erdélyi érdekektől és céloktól. Érdekes, hogy a II. Rákóczi Györggyel, mint potenciális magyar (nemzeti) királlyal számoló Zrínyi Miklós költő, hadvezér, horvát bán környezetében is elhibázott döntésnek minősítették a lengyel hadjáratot. Vitnyédi István - Zrínyi secretariusa, bizalmasa - feltehetően ura véleményétől nem függetlenül az erdélyi-svédkozák szövetkezés megalapozatlanságáról elmélkedett (1657. február 1.). Úgy vélte, hogy Károly Gusztávot „az szükség vitte rá" a coniunctio armorum-ra, mert így szabadíthatta csak fel erőit Lengyelország szerte, s azokat az Erdély számára eleve hozzáférhetetlen porosz városokba, Livóniába és a "curlandiai feudumra" csoportosíthatta át. „Litvánia állapotja is mint marad, kérdés, Russiát úgy gondolnám, nem engedik Kmelniczky és az kozákok másoknak, igy az major et minor Polonia maradván". Ez a bizonytalan ország „meg nem érdemli, (hogy) magát őNagysága igen nagy szerencsére vesse "

30 - vonta meg elemzésének konklúzióját Vitnyédi. Az 1657. január 18-án Viskről ( = ma Viskovo, Ukrajna) megindult Rákóczihad Úrmező ( = Russzkoje Polje) - Kövesliget ( = Dragovo) - Imsad ( = ?) Szinevér ( = Szinyevir) - innen nyugatra fordulva, Ökörmező ( = Mezsgorje) Iszka ( = Izki) - Hidegpatak ( = Sztudeny) érintésével

31 január 30-án Skolénál 27 ZSERELA 1912. XII. 417. 28

MHHD XXIII. 471^72.; SZILÁGYI Sándor 1891a. 380.; ZSERELA 1912. XII. 444.; SZALÁRDI János 1980. 355. 29 SZILÁGYI Sándor (szerk.) 1875. 510-511. MHHD XXIV. - Lorántffy Zsuzsanna többek között ilyen sorokat írt fiához a háborús készülődés idején: „az pápistaságnak valami ereje leszen, mind megindítják, ki nyilván, ki praktikával, tudván ők, nagy része leomlana Babillonnak, ha Lengyelországba^) pápista király nem lenne, kiválképen így fegyverrel vennék meg." 30 Magyar Történelmi Tár (MTT) XV. Pest, 1871. 92-93. 31 MTT I. Pest, 1855. 228. - Rhédei László naplójában: Január 18. „Indultam urunkkal együtt." Az útvonal is ugyanott - 228.; Az 1657-es lengyel hadjárat lefolyásáról lásd a részleteket: GEBEI Sándor 1992. 30-63., Uő.: 2001. 199-214. A határon túli helynevek beazonosítása SEBŐK László 1990. segítségével történt. 565