Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Nagy Géza Balázs: Az egri káptalan 1230 és 1270 közötti oklevelei

Gyanús és hamis oklevelek A jelzett évkor okleveleinek vizsgálatakor feltűnt, hogy egyes iratok eltérnek a szokásosként meghatározható szóhasználattól, ami alkalmasint eredetiségüket is megkérdőjelezheti. A formulák szempontjából fontos volt, hogy a bizonyosan hamis okleveleket kiszűrjük, ami a viszonylag kisszámú oklevél miatt nem volt könnyű feladat. Nem vizsgál(hat)tuk azt a kérdést, hogy a jogügylet maga valós vagy valótlan, hiszen egy hamis oklevélben is lehetnek valós adatok, és a magánjogi esetek a legtöbbször más iratból egyébként sem igazolhatóak. Inkább azt kívántam megállapítani, hogy mely oklevelek állandó részeiben vannak olyan eltérések a kor többi egri iratához képest, amelyek alapján a gyanús vagy hamis iratok közé kell sorolnunk. Egy-egy eltérést, 'hibát' nem vettem figyelembe, hiszen a kézzel írt és gyakorlatilag javíthatatlan oklevelek esetében gyakorta előfordult, hogy a rontásokat egy-két szó átformálásával igyekeztek kiigazítani, vagy egyszerűen benne hagyták az iratban (ez utóbbira két példa is van egy iratban 1253-ból: Dl 98 501). Végül az alábbi oklevelek eredetisége vált igen kérdésessé: 1. Az első, hamisnak tekinthető irat az 1238-ban kelt, Dl 76 137-es számú, külső ránézésre eredeti oklevél. Ezt az iratot gyanússá teszi, hogy első szava 'Omnibus' helyett 'Universis': Ez csak egy másik (4. pont), szintén gyanús oklevélnél fordul elő. Furcsa a szövegben a 'tarn presentibus quam futuris' fordulat is, hiszen ez egyébként csak 1255-től tűnik fel, de időben elfogadható a folytatásként szereplő 'presens scriptum inspecturis' mondatrész a folytatás többi részével. Egyedi a pecsétre történő hivatkozás, ami szintén 1255 után válik jellemzővé. Csak ennél az oklevélnél fordul elő, hogy a király nevéből csak а В kezdőbetűt írták le. E négy eltérés azt mutatja, hogy az oklevél valószínűleg hamisítvány. 2. Gyanús egy 1245-ből származó oklevél (Dl 298), mert korban is, kifejezésmódjában is egyedi a 'tam presentibus quam posteris' mondatrész. Egyedi az arenga bővítménye is a 'firmitatem, nee ab ullo umquam injringére volente malignanter vendicionis et emptionis et contractus supradicti cassari valeat, ad' szavak között.

4 Igaz, ezekben az években előfordul két-három szavas eltérés a formulához képest, de ott messze nem ennyire célzatos az egyedi ügy megerősítésére való hivatkozás. Véleményem szerint ez az oklevél gyanúsnak tekinthető, de hamisságának megállapítása további vizsgálatokat igényelne. 4 „És hogy senki által soha rossz akarattal megtörni szándékozva az eladásnak, vételnek, és a föntebbi [ügynek] szerződése meg ne szűnhessen". 522