Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemes közbirtokosok erdőírtásai a XIX. század elején, a Kővár-vidéken

beknél csak azt jegyzik meg, hogy irtását néhai apja foglalta, vagy szüleitől foglaltatott, esetleg irtatott felesége szülei által. Kis Berszó összeírásában

29 Gaurához hasonló vallomások olvashatók. Nemes Judutz Mihály

30 hatvékás helye, mely „telekké van változtatva, foglaltatott és irtatott néhai apósától a falu közönséges erdejéből 40 esztendeje" - írták. Rácz Imre

31 pusztájáról azt jegyzik fel, hogy földje örökség, amit 50 évvel azelőtt foglaltak és irtottak. Törökfalván

32 a falu közbirtokosai a felső fordulón jó bükkös, makkos épületre való fákat, az alsó fordulón pedig tűzifát termő erdőket irtottak ki. Eleik is irtottak - mondják - de nem okoztak annyi kárt, mint a mostaniak. Kétségtelen, óriási mértéket öltött az erdőpusztítás, ám az is igaz, hogy az irtásokon szántók, kaszálók, szőlők, legelők keletkeztek. Pajtákat, állattartó épületeket, házakat építettek, idővel a birtokmegosztásnál a család egy része az irtáson alakította ki lakótelkét. A folyamat bizonyos mértékig hasonlít a gyimesi csángóság erdőirtások révén történt terjeszkedéséhez.

33 Zala vármegye északnyugati részén Göcsej szegfaluinak településrendje szintén nagymértékben igazodott az irtásokhoz.

34 Magyarországon a Mária Terézia féle úrbérrendezéskor szabályozták a jobbágyok és zsellérek erdőhasználatát. Erdélyben azonban úrbérrendezés nem történt. 1791-ben az erdőtörvény rendelkezett az erdők védelméről, hatására létrejöttek az erdőfelügyelet szervei, hatósági, önkormányzati közegei.

35 Az általam vizsgált összeírás sajnos arra vonatkozóan nem ad információt, voltak-e erdővédelmi feladattal megbízott tisztségviselők Kővár-vidéken. A nagymértékű erdőirtások inkább az erdőinspektorok hiányára utalnak. A mértéktelen erdőpusztításnak Kővár-vidéken bizonyára gátat vethettek volna a Teleki família és a nemesi közbirtokosok közötti erdő-elkülönítések, de erre forrásom szintén nem terjed ki. Az 1820-ban végrehajtott Cziráky féle összeírásban alig számoltak be az erdőélés szabályozásáról. Az általam említett 18 település közül a közbeeső időszakra vonatkozóan három faluból tettek említést az erdőélésben történt szabályozásról. Berkesz Patakán 1819-ben megtörtént az erdős területek határosztálya, itt elkülönültek a tilalmas erdők, s szabályozták a fakivágást. Hosszufalváról ismerjük Teleki Imre és a hosszufalvi jobbágyai29 KM. Könyvt. 5359/2. 770-817.1. 30 KM. Könyvt. uo. 34. sorsz. 31 KM. Könyvt. uo. 5. sorsz. 32 KM. 5359/3. 668-725. 33 Erről bővebben ír BÁRTH János 2005. 149-159. 34 TAKÁCS Lajos 1964. 490^93. 35 Bővebben lásd: PETERCSÁK Tivadar 1998. 224-226. ; BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2004. 49