Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)
Sári Zsolt: Adalékok az egri káptalan szihalmi birtoka és a falu gazdasági kapcsolatához
1770-ben az úrbérrendezés előtti nyilatkozat kilenc pontban írja le a fennálló helyzetet: régi szokás szerint szolgáltak uruknak, az egri káptalannak. „Földjük elegendő jó életet terem", az megfelelő búzát termesztenek. De elegendő tűzifájuk nincs, mert sem erdő, sem gaz nem áll rendelkezésre, ezért a Mátrába jártak fáért. A lakosok között vannak 6-4-2 ökrös gazdák, de gyalogjobbágyok is, házas és hazátlan zsellérek. Az 1771-ben kiállított urbárium szerint a falu egyedüli birtokosa, és kegyura az egri Káptalan. Az urbárium alkalmával 108 jobbágyot és hat házas zsellért írtak össze: viszonylag jól betelepült falut mértek föl. A falu határát a 2. osztályba sorolták, azaz igen jónak találták. Egy-egy telek után 28 hold szántót és 12 kaszás földet állapítottak meg. Ezeknek a mértékét is rögzíti a szerződés, a szántó esetében minden holdban két pozsonyi mérőt határoztak meg, míg a kaszáló esetében évente egyszeri kaszálást írtak elő. Az urbárium szabályozásai között olvashatjuk, hogy a jobbágyok bort Szent Mihály napjától karácsonyig árusíthatnak. A robotot a vagyoni helyzettől függően szabályozta, az egész telkes jobbágy hetenként két napot szolgál két marhával és a maga szekerével, azaz évi 104 napot, szántásban négy marhával a maga boronájával, ekéjével dolgozik. Dupla munkát kell szolgáltatni kaszáláskor, aratáskor és szüretkor. Az igásnapokat dupla mennyiségű, 208 napnyi kézi robotra cserélhették. A kilencedet természetben fizették a földesúrnak termésből, kenderből és lenből. Adóban fizettek évente két icce kifőzött vajat, négy kappant és csirkét, valamint 24 tojást. Az urbárium kiköti többek között, hogy a jobbágyok nem tartoznak favágással és nádkaszálással az uraságnak, mivel mindkettő nagyon megfogyatkozott a falu határában. A 208 jobbágy kezén 102 úrbéri telek volt, belsőségben 102 holddal, szántóföldekben 2856 hold, míg kaszálókban 1124 hold, a község birtokában 56 hold szántó és 24 hold kaszáló, jobbágy kézen tehát összesen 4262 hold volt. Az úrbéres föld a jobbágytelket jelentette minden tartozékával együtt. Az úrbéres lehetett egész-, vagy töredéktelkes jobbágy, és házas zsellér, aki 1/8-nál kisebb telekrésszel rendelkezett. Évtizedek alatt azonban jelentősen megnőtt a zsellérek száma, hiszen 1848-ban már 92 zsellért írtak össze, majd 1858-ban, az 1852-es rendezés után 105-öt. Az 1858-as rendezés utáni telekkönyv az új osztályzat szerint úrbéri és kivételes földeket írt össze, összesen 3667 hold szántót, 247 hold rétet és 757 hold legelőt. Az úrbéri osztályzat alapján újra összeírták az úrbéres és a kivételes földeket, amelyek összesen 5102 hold szántót, 4 hold rétet és 154 hold legelőt jelentettek, ezek mellett a falu határában 884 holdas majorsági szántó is elterült. A tagos gazdák száma 79, a nyomásosaké 142, tehát összesen 221 telkes gazda lakta a falut, ebből hét exemptus, azaz a jobbágysorból kiemelkedettek, de nem nemesek (például gazdatisztek, bíró, iparos), akik a földesúri szolgálat alól - bizonytalan - mentességet élveztek. 12 12 Szihalom község Urbáriuma. HMLt. ХП-2/с Nagypréposti iratok П. 62 d. Káptalani falvak urbáriumai 466