Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Földi Viktória: Vizuális és kommunikatív emlékezet. Egy erdész életútja a családi fotókon keresztül

Felnőtt kor Az iskola befejezése után sikerült erdészként munkát kapnia. Az istenmezejei terület felügyelője lett. Lengyel Ferenc Pétervásárát elhagyta és ő került a helyére, amely a kerületek központját képviselte. „Egyszer az egészet csak összerántották, és engem helyeztek oda. Akkor még nem volt más, csak kerékpár. Meg gyalog. Úgyhogy nagyon nehezen tudtunk csak boldogulni. Én a három év alatt lóháton jártam. Ahol büdös volt a levegő mindig szaladtam oda, hogy rendet csináljak. Öt erdészetet tartottam én egyben, ezért nem akartak elengedni engem. De mégiscsak sikerült kicsikarni, hogy kikerüljek a kerületbe. Én mindig az erdőn éltem. " Az édesapa példáján keresztül ő is ragaszkodott a becsületes munkához. Az 50-es években a gazdasági válság következményeként, az erdész élete is nehezebbé vált. Tüzelő megszerzése többnyire lopás útján történt. Az erkölcsös nevelés és az iskolázottság hatására mindez nem volt elfogadható norma. 1960-ban családjával együtt a Váraszó külterületén lévő erzsébetvölgyi-tanyára költözött önszántából. A papírmunkát felváltotta a gazdálkodás, amely kemény fizikai munkát igényelt. „Szedtem a sátrat reggel, mikor mentek ki az emberek és mentem velük. Nem kerültem haza csak este, vagy éjszaka. Nekem rendes szokásom volt, hogy mikor elmentek az emberek én még körbeellenőriztem a környéket. Én ráléptem a dolgokra, nem nyúltam hozzá semmihez, de ha valakit elkaptam, azt irgalmatlanul menesztettem. " A háborút követő években az erdész munkája is változott. A kerületbe való kiköltözés a régi hagyományok megőrzését is jelentette. Gondos és becsületes szakember révén nem akarták elengedni a vezetés éléről. Felkínáltak számára a megye különböző területein erdészeti munkát, de nem vállalta el. A nyugalmat kereste önmaga és a családja számára, amit a külterület tudott biztosítani. A gazdálkodás irányítója a felesége volt. Folyamatosan 30-40 sertést, 3 hízóbikát és vemhes üszőket neveltek. A gazdasági munkát kiegészítették még a vadászattal. 1971-től lett a Tarnavölgye Vadásztársaság tagja. Egy német családdal építettek ki jó kapcsolatot, akik 25 éven keresztül jártak hozzájuk vadászni. Szállást és élelmet biztosítottak számukra és az elejtett vadat dolgozták fel. Hálájuk jeléül Németországból vadász fúvószenekart hozattak Telek Pál 75. születésnapja alkalmából. A polgári iskolában megszerzett német nyelvtudás segítette a kapcsolt kialakulását. A mindennapi beszédben is gyakori, hogy felcsendül egy- egy német szó. A családi fotográfiák legnagyobb része ebből az időszakból származik, amelyek az életképek csoportjába sorolhatók. Gyakran szerepelnek rajtuk az idős szülők, a feleség és a gyermekek. Pillanatképek, amelyek a kemény munka egyegy mozzanatát örökítik meg. A vadászat, mint pénzkereséséi forrás jelenik meg az életében. „Én nem lőttem, talán vagy két bikát. Én csak lövettem mindig. Nem szerettem lőni. Sajnáltam 452