Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Földi Viktória: Vizuális és kommunikatív emlékezet. Egy erdész életútja a családi fotókon keresztül

Felnőtt kor Az iskola befejezése után sikerült erdészként munkát kapnia. Az istenmezejei terület felügyelője lett. Lengyel Ferenc Pétervásárát elhagyta és ő került a helyére, amely a kerületek központját képviselte. „Egyszer az egészet csak összerántották, és engem helyeztek oda. Akkor még nem volt más, csak kerékpár. Meg gyalog. Úgy­hogy nagyon nehezen tudtunk csak boldogulni. Én a három év alatt lóháton jártam. Ahol büdös volt a levegő mindig szaladtam oda, hogy rendet csináljak. Öt erdésze­tet tartottam én egyben, ezért nem akartak elengedni engem. De mégiscsak sikerült kicsikarni, hogy kikerüljek a kerületbe. Én mindig az erdőn éltem. " Az édesapa példáján keresztül ő is ragaszkodott a becsületes munkához. Az 50-es években a gazdasági válság következményeként, az erdész élete is nehezeb­bé vált. Tüzelő megszerzése többnyire lopás útján történt. Az erkölcsös nevelés és az iskolázottság hatására mindez nem volt elfogadható norma. 1960-ban családjá­val együtt a Váraszó külterületén lévő erzsébetvölgyi-tanyára költözött önszántá­ból. A papírmunkát felváltotta a gazdálkodás, amely kemény fizikai munkát igé­nyelt. „Szedtem a sátrat reggel, mikor mentek ki az emberek és mentem velük. Nem kerültem haza csak este, vagy éjszaka. Nekem rendes szokásom volt, hogy mikor elmentek az emberek én még körbeellenőriztem a környéket. Én ráléptem a dolgokra, nem nyúltam hozzá semmihez, de ha valakit elkaptam, azt irgalmatla­nul menesztettem. " A háborút követő években az erdész munkája is változott. A kerületbe való kiköltözés a régi hagyományok megőrzését is jelentette. Gondos és becsületes szakember révén nem akarták elengedni a vezetés élé­ről. Felkínáltak számára a megye különböző területein erdészeti munkát, de nem vállalta el. A nyugalmat kereste önmaga és a családja számára, amit a külterület tudott biztosítani. A gazdálkodás irányítója a felesége volt. Folyamatosan 30-40 sertést, 3 hízó­bikát és vemhes üszőket neveltek. A gazdasági munkát kiegészítették még a va­dászattal. 1971-től lett a Tarnavölgye Vadásztársaság tagja. Egy német családdal építettek ki jó kapcsolatot, akik 25 éven keresztül jártak hozzájuk vadászni. Szál­lást és élelmet biztosítottak számukra és az elejtett vadat dolgozták fel. Hálájuk jeléül Németországból vadász fúvószenekart hozattak Telek Pál 75. születésnapja alkalmából. A polgári iskolában megszerzett német nyelvtudás segítette a kap­csolt kialakulását. A mindennapi beszédben is gyakori, hogy felcsendül egy- egy német szó. A családi fotográfiák legnagyobb része ebből az időszakból származik, amelyek az életképek csoportjába sorolhatók. Gyakran szerepelnek rajtuk az idős szülők, a feleség és a gyermekek. Pillanatképek, amelyek a kemény munka egy­egy mozzanatát örökítik meg. A vadászat, mint pénzkereséséi forrás jelenik meg az életében. „Én nem lőt­tem, talán vagy két bikát. Én csak lövettem mindig. Nem szerettem lőni. Sajnáltam 452

Next

/
Thumbnails
Contents