Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Cs. Schwalm Edit: Az egri „melegvíz”

sóknak a Balaton-felvidéken több formája ismeretes: a forrás által kimélyített, természetes mélyedéstől a medenceszerű, fedetlen építményeken át, a boltozattal vagy nyeregtetővel fedett építményekig.

19 A mosóházak félköríves bejáratú, egyszerű építmények, amelyekben három oldalról keményfából készült deszkalapok húzódtak. Ezekre lehetett rakni a kimosandó fehérneműt, amelyet a forrás vizében áztattak, szappanoztak, mostak és a mosófával verték ki belőle a vizet. Az állandóan folyó víz pedig elmosta a mosás szennyét. A Balaton-felvidéken több helyen megmaradtak ilyen mosóházak: pl. Köveskál, Taliándörögd, Óbudavár. Ez utóbbi mosóház belsejében négy, hatalmas, vastag tölgy faoszlopon állanak a deszkák, amin mostak.

20 A karsztforrásra települt mosók egykori széleskörű elterjedését jelzi, hogy Torockón ma is használják a „vajor"nak nevezett mosókat.

21 Mint az előző áttekintésből kiderül, hidegvizű forrásra telepített - fedetlen vagy fedett - mosóval máshol is találkozunk, de hőforrásra épített mosóhely, eddigi ismereteink szerint csak Egerben volt. Azon a helyen, ahol utoljára működött a mosóhely, az egri Melegvíz, ma egy szobor őrzi ennek és a mosónőknek az emlékét. 3. kép. Mosónő. Az egri „Melegvíz" helyén álló bronzszobor. Oláh Szilveszter alkotása. 19 H. CSUKÁS Györgyi 2001. 1. 20 ZÁKONYI Ferenc 1980. 235-236. 21 H. CSUKÁS Györgyi 2001. 1. 442