Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Cs. Schwalm Edit: Az egri „melegvíz”

Az egri fürdők fejlesztése, Eger fürdővárossá építése évszázadok során újra és újra előtérbe kerülő téma. 1918-ban megalakult „a városi fürdők megvételére, kifejlesztésére, uszoda, gyógyfürdő... létesítésére, s ezzel kapcsolatban szálloda, gyógykórház stb. létesítése céljából" az Egri Városfejlesztő RT. Apróbb munkákon kívül azonban működését csak a világháború után kezdhette meg.

11 A fürdő mellett a melegvízre telepített mosodák kérdése is mindig felmerül. 1921-ben Eger, mint fürdőváros с cikk szerint tervei között ez is szerepel. „... Lesz azonkívül egy nyílt mosoda is, de nem a régi rendszerben, hanem úgy, hogy mindenki külön betonteknőbe mossa az odavitt ruhát, hogy a fertőzésnek elejét vegyék. "

n Ez sem valósult meg. A fürdők, uszodák átépítésével, bővítésével a mosóhelyek is változtak. 1933-ban két helyen volt mosoda: a női uszoda mellett a régebbi és a József fürdő mellett épített új mosoda. Ez utóbbit nem szívesen használták az egri asszonyok, mert vize hidegebb volt mint a régi mosodáé. A női uszoda bővítésével (a mai strand forró vizű medencéjének megépítésével) a melegebb forrásra telepített mosóhely teljesen megszűnt, és csak a később kiépített, hidegebb vizű maradt. A mosóhelyek forgalma egyre csökkent. Ehhez - a hidegebb víz mellett - az is hozzájárult, hogy a városi képviselőtestület módosította a mosásért fizetendő díjat. Míg korábban a száraz ruha kilóját vették alapul, 1932-től a nedves, kimosott ruha után kellett 3 fillért fizetni, és „a szegényebb néposztály nem tudja megfizetni még azt a három fillért sem, amit itt kérnek a vizes ruha kilójáért. "

13 Az utolsó helyén az 1950-es évek végéig működött a Melegvíz. Akkor szűnt meg, amikor a fedett uszodát elkezdték építeni.

14 Hogyan is mostak a melegvízen? Breznay Imre írja, hogy a férfi uszoda építésénél - a korábban mosásra használt, régi Nagy Melegvíz fenekén - cölöpöket találtak. Valószínű, hogy az ezekre fektetett deszkák képezték a mosópadot, amire a mosni való ruhát pakolták, sulykolták. Szinte változatlan formában megmaradtak az így kialakított mosóhelyek, mint ezt egy XX. század elején készített fotó és leírások, visszaemlékezések is tanúsítják. A medenceszerűen kialakított mosóhely körben mosópadokkal volt fölszerelve.

15 A két világháború között egy emelőszerkezettel állandóan friss melegvízzel látták el a mosóhelyet. A mosópadokhoz egy-egy fadézsa is tartozott, amit áztatásra használtak. Fahamu lúgjával, szódával vagy szappannal mostak, a szennyeződést mosósulyokkal verték ki a ruhából, közben többször a vízbe mártották, öblítették. Igyekeztek minél közelebb helyet foglalni a beömlő vízhez, mert annál tisztább vízben moshattak, öblíthettek. Az elhasznált víz áramlott tovább a végén lévő kifolyóba. A 11 SUGÁR István 1966. 185-186. 12 Egri Népújság, 1921. április 26. 13 Eger, 1933. január 11. A város egyik legjövedelmezőbb bevételi forrását fenyegeti veszedelem. 14 ENA 142-67. és ENA 2957-86. 15 DIV képeslapgyűjtemény 86.207.1. és ENA 2957-86. 440