Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemes közbirtokosok erdőírtásai a XIX. század elején, a Kővár-vidéken

Bánkiné Molnár Erzsébet NEMES KÖZBIRTOKOSOK ERDŐIRTÁSAI A XIX. SZÁZAD ELEJÉN, A KŐ VÁR-VIDÉKEN Kővár-vidék Magyarország északkeleti részén terült el. A különleges jogokat élvező vidék a Partiumba tartozott, következésképpen 1541-től rövid megszakítással, ami 1693—1733-ig tartott, az Erdélyi Fejedelemség része volt. 1615-ben az erdélyi országgyűlés fiskális uradalommá nyilvánította. A kiváltságolt kerület a XVIII. században egyre inkább hasonult a vármegyékhez, de a magyarországi vármegyerendszerbe történő beolvasztása csak az 1876:33. te. rendelkezéseivel valósult meg. Kővár-vidék településeinek egy része akkor Szatmár vármegyébe, más települései SzolnokDoboka vármegyébe kerültek. A vidék legjelentősebb birtokosa a XVII. század végétől a Teleki família

1 volt. A família az I. Lipót királynak adott mintegy 45 000 forint kölcsön ellentételezéseként fokozatosan megszerezte a fiskális birtokot. A kincstár megtartotta a birtokok visszaváltási jogát, de a tulajdon használatát a Teleki család kapta meg. 1780-ban a kölcsön kamatainak törlesztésébe Mária Terézia királynő a családnak adományozta a fiskalitás visszaváltásának jogát is.

2 A család arra törekedett, hogy a visszaváltási jog érvényesítésével a fiskális birtokok teljes jogú tulajdonosává válhasson. Törekvéseiket akadályozták a különféle módon kiváltságokat, mentességeket szerzett Kővár-vidéki kisnemesek, és a kerület nemesi igazgatásának vezetői. A nemesi közbirtokosok egyetlen településen sem tekintették nemesi jogaikat alábbvalónak a Teleki família nemesi jogainál. Az érdekütközések szövevényében a területen élő colonusok is sérelmeket szenvedtek. A mindennapi élet gyakorlatában természetessé váltak a másik fél kárára történő jogkiterjesztések, földfoglalások. 1 SZENTGYÖRGYI Mária 1972. 105-119. 2 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2007. 23-24. Az egri Dobó István Vármúzeum Evkönyve, 2007. 43