Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

P. Szalay Emőke: Gránátalmás bokormotívumok a tiszántúli úrihímzéseken

nem a szokásos fűrészfogas megformálású, hanem különálló kis háromszirmú virágszerű elemek kissé legömbölyített végű levelekkel váltakoznak. E megoldás viszonylag ritkának tűnik. Erdélyből ismerünk két példát, amelyben a gránátalmát kívül kis virágok díszítik, mindkettő, egy miseruha és egy kehelytakaró, a Károlyi Semsey család adománya 1670-ből, azonban ezeken csupán két virág látható.

3 A gránátalmák hasonló megoldására egy másik példa úgyszintén Erdélyből ismert, egy 1732-es évszámmal ellátott úrasztali terítő Vajdakamarásról.

4 A Felvidékről hasonló szirommegoldás egy 1693-as évszámú turbánliliomról ismert.

5 Utolsóként említjük a két leggazdagabb változatot. A szendrői

6 és a szőnyi református gyülekezet teljesen azonos úrasztali térítőjén láthatunk színezésben is megegyező megoldást.

7 A szendrői gyülekezet térítőjének bemutatása kapcsán László Emőke azt jegyzi meg, hogy azonosságuk egyrészt annak bizonyítéka lehet, miszerint ez a minta elterjedt lehetett az egész ország területén, így ÉszakMagyarországon és Dunántúlon, de az sem zárható ki, hogy az egyik darab esetleg házassági kapcsolatok során került az ország másik felébe. A virágbokorban a gránátalmák ötcikkelyesek, a gyümölcsök tetején a három sziklevélke mérete megnagyobbodott. A három gyümölcsöt alul kis kacspárok emelik ki, a főágat egy karéjos levél díszíti. Az ágakon alul két kisebb elem, négyszirmú és hatszirmú virág kacsokkal teszi egésszé a díszítményt. Ez utóbbi három elem, a karéjos levelek és a kis levél párok adják meg az ágak egyensúlyát, töltik ki a teret a nagy gránátalmák között. A fentiek alapján ismételten azt láthatjuk, amit Palotay Gertrúd és Ember Mária már megfogalmazott, hogy a magyar úrihímzés mintakincse az ország egész területén, egymástól távol lévő vidékeken csodálatos egységet alkot. Erre újabb példa a kispaládi egyház térítője, hiszen hasonló darabokat Erdélyből, Észak-Magyarországról, a Felvidékről és Dunántúlról soroltunk elő. A terítő készítési idejét illető feltételezésünket, szintén a hasonló darabok alapján állíthatjuk. A felsorolt példák közül az erdélyiek 1670-es évszámmal ellátottak, a felvidéki 1693-as, a vajdakamarási 1732-es. Bár Palotay Gertrúd jegyezte meg, hogy egy-egy évszám éppen a minták használatának hosszú ideje miatt nem lehet a tévedhetetlen kormeghatározás alapja, mégis úgy véljük, hogy bizonyos támpontnak tekinthető. Ezért, abból kiindulva, hogy a Károlyi-Semsey adományokon még csupán két virágocskából áll a gyümölcs külsejének díszítése, úgy 3 V. EMBER Mária 1981. 118., 124. A miseruhát először Csernyánszky Mária közölte 1942-ben, aki felhívta a figyelmet az úrihímzéses miseruhákra. 4 PALOTAY Gertrúd 1942. 107. sz. 5 TORANOVA, Eva 1984. 74. 1693-as évszámmal. Dubravici római katolikus egyház. 6 LÁSZLÓ Emőke 2000. 46. 12. 7 TAKÁCS Béla 1983. 34. 14. kép. 424