Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bődi Erzsébet: A hétköznapok étkezési szokásai Gömörben

Alapvető íratlan szabály volt, hogy evés közben váratlanul nem illett megzavarni embertársaikat. Még nagyobb illetlenségnek vélték az idősek, ha a betévedt idegen arról tudakolódott, hogy mi van a tányéron, a fazékban. Ha mégis váratlanul benyitott valaki ismerős evés közben, és kéréssel fordult az asztal mellett ülőhöz, akkor a kérdezett abbahagyta az evést, teljesítette a látogató kérését, nehogy a látogató kerüljön kényelmetlen helyzetbe, és nézésével zavarja a család étkezését.

4 Ennek a magatartásnak ellenpólusai is voltak. Amikor a család ünnepi asztal mellett ült, a váratlanul érkezőt a háziak maguk közé fogadták. Még az asztalfő helyét vagy a mellette levő széket is felkínálták neki. Ha ágról szakadt a váratlan látogató, akkor félreeső helyre ültették, de nem parancsolták ki. Jóleső érzéssel együtt fogyasztották el az ünnepi ételeket. Ellenpólushoz tartoztak még azok a reakciók is, amikor a gömöri juhászok, ha zsendicét kanalaztak, abból mindig adtak a váratlanul odaérkező látogatónak. Ha a gömöri magyarok kenyér-szalonnáztak, azt biztatóan kínálgatták véletlenül megjelentnek is. Ennivalójukból a gyermeket váró asszonyt mindenkor megkínálták és megkínálják ma is. Elsőnek kenyeret adnak a kezébe, hogy fia legyen. Ezt a gesztust az asszony nem utasíthatta vissza, evett belőle. A többi ételt is megkóstolta még akkor is, ha nem ízlett neki, nem kívánta. Ezeknek a magatartásoknak kialakulására több oldalról közelíthetünk. Egyrészt azt kell elfogadnunk, hogy eredendően az evés az ember bensőséges cselekedeteihez tartozott. Kezdetben zavarba ejtő volt, ha ilyenkor „más" figyelte. Másrészt a gömöri falusiak sohasem voltak olyannyira bővében az élelmiszereknek, hogy a hétköznapi ételüket látványosan ki-(fel)tálalták volna. Úgy gondolkoztak, hogy szegénységük, ami az élelmiszerkészletben és a „tányéron" is megmutatkozik - nem tartozik másokra. Viszont az ünnepnapok javaiból és amiből nekik bőségesen adatott, azokat jóleső érzéssel osztják meg a váratlanul megjelentekkel, akár idegennel is, mert az élet alaprendje azt diktálja, hogy „más" is részesüljön a „jóból". Az idegenből ilyenkor már vendég lesz a gömöriek szemében.

5 Alapvető szükségletnek tartották az étkezés előtti kézmosást. Ennek feltételeiről otthon a gazdasszony gondoskodott. Kint a határban úgy oldották meg, hogy ivóvizükből locsoltak kezükre, vagy patakhoz mentek. Ha nem sikerült ennek az igénynek eleget tenni, mert pl. nem volt vizük vagy patak a közelben, akkor ugyan hozzáláttak enni, de kényelmetlenül érezték magukat, mert nem öblíthették le kezüket. Otthon a felnőttek asztal mellett ettek.

6 Hétköznapokon az asztal deszkájára tett tálból, tányérból kanalaztak, míg el nem terjedt a 70-es évektől szinte általánosan használt, könnyen letörölhető műanyag asztalterítő. Textíliával karácsony4 WELLMANN Imre fordítása után: BÉL Mátyás 1984. 157. 5 KISBÁN Eszter 1997. 553-554. 6 KISBÁN Eszter 1997. 572. 400