Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gulyás Éva: Falucsúfolók a Jásznagykunságban és környékén

megnyilvánulásának tekinthetjük. A jászkunok legutóbbi összefogására a közelmúltban, a redempció 250 éves jubileuma alkalmából 1995-ben került sor, ami közigazgatási különállásuk ellenére is megerősítette őket ismételten közös történelmi tudatukban. Ezt a célt szolgálják napjainkban a Jászok Egyesülete, a jász és kun világtalálkozók, a jászsági népviselet felújítása és viselése, a Lehel-kürt kultusza, a népi játékok nagykunsági seregszemléje, a konok kunok viadala és még sok más. A jász és kun öntudat annyira megerősödött, hogy a szomszédos nem jász és kun településekre is kiterjesztette hatását (pl. a Jászságban Újszász, Alattyán, Jánoshida, a Nagykunságban Mezőtúr, Kenderes, Törökszentmiklós). A jász és kun különböző karakterű nép. Mielőtt rátérnénk jellemzésükre, egymásról alkotott véleményük bemutatására, álljon itt egy korai, 1846-ra datált csúfolódó, mely azt tanúsítja, hogy már akkor is rivalizáltak egymással. A jászok mondják: „Nagykun görbe, Kiskun törpe, Jász egyenes. " A kunok válasza: „ Nagykun fényes, Kiskun kényes, Jász elmehet. "

38 A Jászság népe katolikus vallású, a felsőbb hatalomhoz mindig hű, aulikus magatartású. Élen járt a bandériumállításban, a parádés huszáröltözetek előállításában és az ünneplésben. Törekvő, dolgos, szorgalmas, a vagyona gyarapítása érdekében takarékos is. A jászok, a nagykunok és a kiskunok bár a fontosabb kérdésekben mindig összefogtak, egymással szemben távolságtartók, rátartiak voltak, nem vegyültek egymással és másokkal. Györffy István írta 1908-ban, hogy „A büszke jász és kun most sem szívesen vegyül szomszédaival. "

39 A Jászkun Kerület székháza Jászberényben, a kerület székhelyén állt. Ennek, a még ma is álló impozáns épületnek, melyben a kerületi gyűléseket tartották, három bejárata volt. A középső főbejáraton mentek be a jászok, a két szélsőn pedig a nagykunok és a kiskunok közlekedtek. A kunok és a környező települések lakói szerint „a jászok hideg hónaljúak", „jég van a hónuk alatt", vagyis zárkózottak, nehezen barátkoznak, nem vendégszeretőek. A vendégszeretet hiányára utal az alábbi, Jászjákóhalmán gyűjtött anekdótaszerű történet: „...a nagykátai sógor a herényi sógornál 38 Itt mondok köszönetet Vígh Márta kunhegyesi középiskolai tanárnak és helytörténeti kutatónak, hogy az adatra felhívta a figyelmemet. Ld. SZILÁGYI Miklós 1996. 187. 39 GYÖRFFY István 1942. 53. 363