Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Zábrátzky Éva: Az emberi élet fordulóihoz kötődő szokások az egri hóstyákon a XIX–XX. században

Zábrátzky Éva AZ EMBERI ÉLET FORDULÓIHOZ KÖTŐDŐ SZOKÁSOK AZ EGRI HÓSTYÁKON A XIX-XX. SZÁZADBAN Egerben a hóstyák a külvárosi részek német eredetű elnevezése. A XVIII. századi újranépesedés után a városfalakon kívül létrejött részeket az egyes kapukról nevezték el: Makiári-, Hatvani-, Rácz- és Cifra-hóstyák. Breznai Imre 1933-ban megjelent, a XVIII. századi Egerről szóló munkájában még a következőképpen jellemezte az itteni szokásokat: „Egerben nem tudott kialakulni semmiféle néprajzi egység, mert különböző helyekről települtek be. Tősgyökeres egri nép nem volt. Százféle népszokást hoztak magukkal. "

l Ez a kép az idők során megváltozott, a XX. századra már az egriek sajátos öntudattal rendelkeztek, az „egriség" fogalommá vált. A külvárosi lakosság a XX. század közepéig ragaszkodott hagyományaihoz, paraszti identitásához, hiszen az itt élők nagy többsége földműveléssel, különösen szőlővel foglalkozott. A külső városrészek nevei a mai szóhasználatban is elterjedtek, az egri hóstyák lakói büszkén emlékeznek vissza az itteni emberek szép viseletére, szokásaira. Azt is kiemelik, hogy Egerbe az 1950-es évek előtt ritka volt a bevándorlás, még a környező településekről sem költöztek be, a lakosságra az endogámia volt jellemző. Születés A kisgyermek érkezése ünnep volt minden családban. A paraszti gazdaságban azért is érték a gyermek, mert új munkaerőt jelentett. A katolikus Egerben sok gyermek született: átlagos volt az 5-6, de a 10-12 gyermekes család sem volt ritka. A gyermekhalandóság nagy volt a higéniai viszonyok, a nem megfelelő egészségügyi ellátás miatt. Talán ez az egyik oka annak, hogy örömmel fölvállaltak 1 BREZNAY Imre 1933. 76. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2007.