Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gyimesiné Gömöri Ilona: „Koszorúba fontuk, amit Isten adott” Aratási hálaünnepek Hevesen

Madarassy László 1931-ben közzétett aratókoszorú-típusai között is.

20 Az 1940-es években a KALÁSZ-lányok öt koszorút készítettek, egyet-egyet a templom, a plébánia, a gazdakör, a községháza, a bíróság részére. Elkészítésüket 5 lány, tehát 5 család vállalta. A lányok a gazdáktól kértek búzát kévében. Egy koszorúnak két kéve búza kellett. A búzaszárat belocsolták vízzel, és egy-két óráig hagyták puhulni. A koszorú alapját többnyire a férfiak hajlították meg három fűzfavessző ágból, melyet erős madzaggal összekötöttek. A lányok a kalászokból (kb. 12 kalászból) kicsi bokrétákat kötöttek. A bokrétákat sűrűn rákötötték az alapra úgy, hogy egymás mellett 3-3 bokréta helyezkedett el, teljesen beborítva a vesszőalapot. Ezután következett a festés. A boltban vettek ezüst- és aranyport, megkeverték vízzel, majd ecsettel festettek. A koszorú belső részének kalászai aranyszínt kaptak, a külső része - ahol zabot is belefontak - ezüstszínű lett. A szívforma közepébe krepp papírból kivágott piros pipacsot kötöttek. Végül kb. 20 cm széles nemzetiszín szalagot kötöttek rá bokrétába. A koszorúkon kívül egyéb díszeket is készítettek: kezdetben fejre való aranykalász-diadémot és kézbe illő apró kévéket. A sarlót, az apró gereblyéket és a kaszát becsavarták nemzetiszínű szalaggal. A kaszák hegyére piros almát szúrtak. A nagybőgő fogait virággal szőtték be, közé búzakalászokat, virágokat tűztek. A zászlók tetejébe búzacsokor került. Hosszú, 4-5 méteres szalagokat kötöttek rá, melynek végeit a „zászlós leányok" tartották.

21 A felvonulásban részt vevő párok magyar ruhában vonultak fel, „népies pruszlikban az arató leányok, pitykés dolmányban az arató legények.".

22 A lányok ruháit Lajer Etelka varrónő készítette. A varratás igen költséges volt, ezért az 1940-es években a lányok többsége kölcsönkérte a nagyobb lányok ruháját. Öltözetük: fehér, fodros nyakú, puffos ujjú ingváll, piros, zsinóros tükörselyem mellény, rakott, térdig érő szoknya. Pártájuk a mellény anyagával megegyező tükörselyem, gyönggyel díszítve, hátul nemzetiszín szalaggal. A legények öltözete fehér ingujj, fekete lajbi, árvalányhajas kalap, bőgatya vagy csizmanadrág. A felvonulás mindig vasárnap délután 4-5 óra felé kezdődött. 1925-ben még július közepén tartották, majd az 1930-as évektől augusztus első vagy második vasárnapján. A Pélyre vezető út mellett, a „Paptag"-ban tartották a gyülekezőt a „pélyi úti keresztnél". Felállították a menetet, mely végig négyes sorokban haladt, egy sorban 4 személy volt. Elöl ment az aratógazda, kezében nagy, hosszú napraforgóval. Utána 5-6 lépésnyire szép „szálaslegények" az Ifjúsági Egyesület zászlójával és nemzetiszínű lobogóval. Mellette kétfelől két magyar ruhás lány, akik a zászlók szalagját tartották. A következő sorokban a koszorút vivő párok mentek. 20 MADARASSY László 1931. 166. 21 Heves és Vidéke 1931. 22 Hevesi Járás 1925. 331