Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Ujváry Zoltán: A Micbán monda két népi és egy ponyvai változata

Micz bán magas várában lakodalmát üli szépséges nejével. Két hónap múlva a vár ura hadba vonul. Micz bánnétól egy koldus asszony alamizsnát kér. Karján két gyermekét - ikreit - tartja. Az úrnő durván megszidja: „Hogy csak rossz aszszonynak leszen két magzatja. " Elkergeti. A szegény asszony: Könyezo szemekkel hagyá ottan a várt; De mielőtt menne, reszkető ajakkal És égfelé szegzett könyes pillanattal Mondja Miczbánnénak: „ hogy legyen hétszeres Anyai áldása, hogy ha e kétszeres Áldást becstelennek mondja. Idő múltán Miczbánné hét gyermeket szül. Megrémül. Hatot kosárba tett és a Tiszán elengedik. Egy halász haza viszi, és a saját gyermekével felneveli. Tizenhét év múltán egy háborúból haza térve Micz bán várában „ összegyűlt sok bajnok. " Ott volt a hat ifjú is: Ákos, László, Csaba, Tas, Elemér és Tuba. Az egyik legény, Ákos, „kézbe vévé kedves lantját" és dalban elmondja, hogyan taszította el őket egy kegyetlen nő, hogyan maradtak meg, máig nem tudják, ki szülte őket. Ekkor a bánné „elsikoltava magát: az éneklő Ákos karjaiba rohan. " Ernőd odaállt hat testvére mellé. Nagy lett az öröm. A király Micz bán hat fiának „Hat házhelyet adott, mi most hajdu-város, és ma is Hatház, s Debreczennel határos. " A költői feldolgozás lényegesen különbözik a népi változatoktól. Ez természetszerű. A közös elem tulajdonképpen csak az ikerszülés, az ikergyermekek sorsa, az átokmotívum. A szerző nyilvánvalóan ismerte a történelmi személyekre vonatkozó írott forrásokat, amelyek a hét gyermek nevét és a Hatház települést (Hajdúhadház) említik. A Miczbánné monda minden bizonnyal széles körben ismert lehetett. A ponyva szerzője nyilvánvalóan így számíthatott verses feldolgozásának közönséges - vásári - sikerére. IRODALOM BUNYITAY Vince 1889 Micz bán és a Bocskay, Soós stb. családok származása. In: Turul. 30. GYÖRGY Lajos 1934 A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai. 164-165. Bp. HELLER Bernát 1909 Magyar mese- és mondaelemek egyetemesebb kapcsolatban. Ethnographia, XX. 65-73. KARÁCSONYI János 1890 Mese-e vagy valóság? In: Turul. 120-125. 307