Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Füvessy Anikó: Csontos nyergeinkről

Füvessy Anikó CSONTOS NYERGEINKRŐL Köz- és magán gyűjteményeinkben a nyergek számos típusát őrzik. Fajtáikat és ezek történetét régészeti kitekintéssel 1939-ben László Gyula, majd 2002-ben Gráfik Imre foglalta össze.

1 Régészeink nyeregmaradványok előkerülésekor több tanulmányban is kísérletet tettek az avar- és a honfoglalás kori nyergek szerkezetének és díszítményeinek rekonstruálására.

2 Ezeken az igen hasonló típusú példányokon alapul a méltán híres magyar nyereg, melynek továbbélése leginkább a tiszafüredi nyergeken tanulmányozható.

3 A füredi nyereg összefoglaló elnevezés, ezt a típust használták mintegy másfél évszázadig a huszárok, s mellette köznapi használata is népszerű volt. Tiszafüred mellett más nyergesközpontokban (Kiskunhalas, Hajdúböszörmény, Debrecen, Kőhalom) is készültek azonos szerkezeti megoldások, mely igen nehézzé teszi konkrét készítő-centrumhoz való kötésüket.

4 A magyar nyereg a ló hátára simuló két puhafa nyeregszárnyból, az ívesen felhajló két keményfa kapából áll, melyet enyvezéssel és bőrszíjakkal erősítettek össze. A kapák közepén ovális vagy kerekded kápafejeket alakítottak ki. Ez az igen célszerű szerkezet az idők folyamán kisebb-nagyobb módosításokon ugyan átesett, de mind hazánkban, mind külföldön katona- vagy huszárnyeregként igen népszerű és elterjedt volt. A hadsereg részére készített fanyergek dísztelenek voltak. A faragással díszített példányok általában megrendelésre készültek, kápafejükön és kapájukon domború vagy beütött ornamentika fordult elő, nyeregtalpukat ékrovás és vésett mintázat díszítette. A legszebb faragások a kápafejekre kerültek. Stilizált növényi ornamentika és kinyílt virágtányérok a leggyakoribb díszítmények, melyek a honfoglalás korára emlékeztető palmettás motívumokkal egészülnek ki. Birodalmi1 LÁSZLÓ Gyula 1941.; GRÁFIK Imre 2002. 2 LÁSZLÓ Gyula 1941.; GARAM ÉVA 1969.; DIENES István 1972.; U. KŐHALMI Katalinl972.; BÁLINT Csanád 1974.; TORMA László 1979.; RÉVÉSZ László 1993., 1996. 3 FÜVESSY Anikó 1996., 2003.a-c. 4 FÜVESSY Anikó 2004., 2006. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2007. 175