Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Paládi-Kovács Attila: A kiszehajtá szokásának földrajzi elterjedtsége

gyük hozzá, hogy a szűkebb vidék falvaiban (pl. Bodony, Párád, Mátraballa) és az egykori Tarna-járás térségében sem jegyeztek fel a kiszehordásra utaló néprajzi vagy nyelvjárási adatokat. A két szerző megalapozottan veti fel, hogy a szokásjelenség térképéről törölni kell „az Ipoly tói keletre eső magyar településeket, főként Rozsnyó - Rimaszombat irányában."

10 Az alább következő térképvázlat és adattára azt bizonyítja, hogy az Ipoly és a Zagyva közötti magyar településeken csupán szórványos előfordulásokkal számolhatunk, a szlovák és a magyarosodás különböző fázisaiban élő, többnyire magyar-szlovák vegyes lakosságú falvak megítélése pedig térképünk szempontjából meglehetősen problematikus. A szokáskör hazai felfedezése Magyarországon a kiszehajtás szokását Ján Kollár írta le először 1834-ben kiadott művében, s ott publikálta a rítusénekek egyik szlovák változatát az 1806ban keltezett Tablic nyomán: „Tavo, kysel', tavo na pestianske právo, tavo kyselina nuka soudrovina." (Magyarul: „Távozz kisze, távozz; a pesti jussodra; távozz savanyúság, itt a sódar [sonka].") Ezt a rítusszöveget találta meg Ósagárdon (Nógrád m.) a pozsonyi etnomuzikológus Elschek-házaspár 1968-ban, s ezt közölte Rákoskeresztúrról (Pest m.) a község monográfiája 1958-ban." A Pest-vidéki szlovák községeknek a XIX. század elején gyakorolt szokását a pesti evangélikus tiszteletes természetesen nemcsak iratokból, de eleven formájában is ismerhette. A magyar szokás leírását 1847-ben Ipolyságról (Hont m.) tette közzé a Honderű ÁJ. monogramot megadó szerzője, majd két évtizeddel később Réső Ensel gyűjteménye. Ez a híradás az „Ipoly mentében" virágvasárnap délután dívó szokásról szól, s ezzel szélesebb elterjedtségére utal. A rítusénekből csupán a „Haj ki kisze! Haj jöjj be sódar, gömbőcze!" részletet emeli ki, mint „jól hangzó" lényeget.

12 1853-ban jelent meg Kelecsényi József ennél részletezőbb leírása Kolon (Nyitra m.) népszokásairól: „Virágvasárnapján a virágzó kisleánykák énekkel elegy járásukkal, egy szalmabábot felpiperézve, mit kicevicének neveznek, házról házra körülhordoznak, s énekszóval a faluban így zengedeznek: 10 GULYÁS Éva-SZABÓ László 1989. 374. 11 ELSCHEKOVA, Alica 1976. 240. Idézi KOLLÁR, Jan: Národne Zpiewanky с munkáját. (Buda, 1834.

1. és Bratislava 1953. 38-39.; Rákoskeresztúrhoz lásd. SINKOVICSNÉ KALINA Julianna 1958. 49-50.) 12 RÉSŐ ENSEL Sándor 2000. (1867.) 175-176. 15