Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Selmeczi Kovács Attila: Istállós csűrök a Palócföldön

jukban követték a hagyományos alaprajzi elrendezést, szerepkörükben lényegesen eltértek a fából emelt elődeiktől. De a szerényebb vagyoni helyzetű parasztportákon is széltére elterjedt a csűrök építése, annak ellenére, hogy használatukat az egyszerűbb szerkezetű takarmánytároló színek kellőképpen pótolhatták volna. Amint pl. a Heves megyei Felnémetről tudjuk, itt az első világháborúig csak három csűr volt a legnagyobb gazdák portáin, azóta viszont már sok épült.

3 A csűrök szerepkörének megváltozásával együtt járt az épület tároló feladatának lényeges kibővülése. A nagyobb állatállománnyal rendelkező gazdaságokban ezután mind a két tárolóhelyiséget takarmánnyal, szénával töltötték meg. A csűrfolyosó, mint egykori munkahely szintén tároló szerepet kapott: új feladata a mezőgazdasági eszközök és gépek számára szárazhely biztosítása lett.

4 A kisebb gazdák viszont a csűr egyik helyiségét jobbára az állatok elhelyezésére használták fel. Arra is van példa, hogy a régi, fából épült csűrökben juhokat tartottak. Amint pl. Mikófalván említették, „ vót, aki juhot tartott az egyik csűrágban, ott teleltette ki. Léckával elválasztották a meddőt afiastól. Régen nem, csak az első háború óta. "

5 A közeli Szentdomonkoson is hasonlóan „birkát csak azután hálattak a csűrbe, mikor már búzát nem raktak be. Egy ráccsal elkerítették a meddőjuhot. A csűr oldalát télire sárral betapasztották, ha fából vót. "

6 Domaházán a gerendavázas csűrnek azt a helyiségét, ahol a birkákat tartották, juhkosár néven említették.

7 Az Eger völgyi falvakban, Szőlősardón és Égerszögön 1924-től 25-30 birkát helyeztek el télen a facsűrök egyik helyiségében, de csak néhány évig foglalkoztak tartásukkal.

8 Paládi-Kovács Attila a keleti palócok pásztorkodásának vizsgálata kapcsán nyújt tanulságos képet a csűr alatti juhtartásról. A Heves megyei Bekölcén és Váraszón a régi nagycsaládok a funduson teletették a fából épült csűrben a birkákat. Az akolnak használt csűrágat két rekeszre osztották, mert az anyajuhot a bárányával különválasztották a meddőtől. A juhok teleltetésére szolgáló helyiséget a hideg ellen sárral betapasztották. Amikor „a régi facsűröket lebontották, és újakat építettek vályogból, kőből, ezekben a juh már nem kapott helyet."

9 Amint már szóba került, a XX. század elejétől megszaporodó tárolóépületeket jobbára vályogból emelték, rendszerint teljes falazattal, csak a nyitott csűrfolyosó biztosított szellőzést. Az így kialakított épület eleve kínálta annak lehetőségét, hogy az egyik tárolóhelyiséget istállóként hasznosítsák. Ebben az esetben az 3 Dobó István Vármúzeum Néprajzi Adattára 716. 36. Jakab János (1895) közlése. 4 Vö. BARABÁS Jenő 1956. 96-97.; Hasonlóra utal CHOTEK, Karel 1954. 280.; PODOLAK, Jan 1966. 171. 5 Kelemen József (1894) közlése, Mikófalva, 1965. 6 Sike Mengyi András (1889) közlése, Szentdomonkos, 1966. 7 Kisbenedek István (1899) közlése, Domaháza, 1966. 8 Osváth József (1886) és Kovács Dezső (1904) közlése, 1964. 9 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. 65-70. 144