Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)
Matits Ferenc: Madarász Victor egy képének Heves megyei vonatkozásai
felfeszítve. 11 Először bécsi készítésekor került vakkeretre, majd a Pesti Műegylet kiállítására való szállítást követően. Révész Emese kutatásai szintén előbbre vitték a képpel kapcsolatos ismereteinket. 12 A művet tulajdonosa folyamatosan feltekercselt állapotban ládában 13 tartotta, amelyben a híres festmény több mint 100 évig nyugodott háborítatlanul. Az, hogy e grandiózus kompozíciót a művész és barátja Ernst Lajos a századfordulón eredménytelenül kereste, feltehetően elkerülte a tulajdonos figyelmét. A történethez tartozik, hogy a kép az első világháború elvesztésének következtében kialakított új határokon kívülrekedt, így repatrializálásakor az országhatáron is át kellett léptetni. Bécsben festett Madarász egy másik, szintén a kuruc korban játszódó történeti képet is. Ez a festménye, A bujdosó álma (1856) címet viseli és már-már misztikus megfogalmazású. Az éj homályában játszódó jeleneten, a Kuruc és labanc című képhez hasonlóan, mesterien megoldott a fény-árnyék hatás, valamint az alakok elrendezése, ruházatuknak és fegyvereiknek korhű ábrázolása. Az Kuruc és labanc című kompozíción a különböző oldalakon harcoló testvérek tragédiája, míg a másikon a számkivetettségbe kényszerített Thököly Imre méltatlan sorsa a téma. A művész e két képével kezdte meg azon tematikai sorozatot, amely az elbukott 1848-as szabadságharc eszméiért való küzdelmet, a festészet eszközeivel folytatta tovább. Műveinek közérthetősége, szuggesztív ereje teszi lehetővé, hogy azok mondanivalóját kitágítva, a nemzet sorskérdéseivé váljanak. Madarász 1856-ban Bécsből Párizsba utazott és az ottani akadémiát, a híres École des Beaux Arts-t látogatta. Mint visszaemlékezéséből megtudjuk 1858-ban elnyerte az École des Beaux Arts távlattani díját. A rákövetkező évben pedig Leon Cogniet magániskolájának díját érdemelte ki, amelyet szintén látogatott. Cogniet-en kívül erősen hatott rá Paul Delaroche és Eugene Delacroix festészete is. Régi flamand és olasz mesterek munkái mellett elkészítette, Delacroix Zsidó mennyegző Marokkóban című művének másolatát is. Tizennégy esztendeig tartó párizsi tartózkodása alatt festette legjobban sikerült történeti képeit: Zách Felicián (1858), Hunyadi László siratása (1859), Zrínyi Ilona a vizsgálóbírói előtt (1859), Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben (1864), Dobozi (1868), Dózsa népe (1868). Ugyancsak a kor legfontosabb művészeti központjában Párizsban készültek legjobb portréi: Zrínyi Miklós (1858), Önarcképe (1863), Thierry Amadé (1864), Dózsa György (1867). Ezek a festmények a fiatal művészt Párizsban és Magyarországon egyaránt nép11 KORHECZ PAPP Zsuzsanna 1998. 143. 12 Vö. Művészettörténeti Értesítő, 1998. 146. 13 Sajnálattal értesültünk arról, hogy a ládát Szabadkán elégették, így nem áll módunkban azt készítési helyére, szállításaira és tulajdonlására vonatkozó nyomok fellelése érdekében vizsgálat alá vonni. 664
