Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Bodó Sándor: A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége és a túrócszentmártoni múzeum a XX. század elején

Bodó Sándor A MÚZEUMOK ÉS KÖNYVTÁRAK ORSZÁGOS FŐFELÜGYELŐSÉGE ÉS A TÚRÓCSZENTMÁRTONI MÚZEUM A XX. SZÁZAD ELEJÉN Történetírásunk egyre árnyaltabb képet rajzol a dualizmuskori Magyarország nemzetiségi politikájáról. 1996-ban globálisan úgy összegez a magyarok krónikáját bemutató kötet, hogy az 1867-es kiegyezés nemzedéke számára az 1868-as nemzetiségi törvényben már megfogalmazódott a teljes egyéni autonómia: „apolgári életben mindenki szabadon használhatta anyanyelvét és szervezhette állampolgári jogon nemzeti kulturális egyleteit. Kollektív jogokat adott - a törvény - kulturális téren: a községek nyelve a többség nyelve lett, és szabadon hívhattak létre iskolákat, intézményeket..." 1890 után viszont az ország peremvidékein számottevővé vált a nemzetiségek középosztálya, amely már régóta hirdette az anyanyelv fontosságát. Annak kifejlesztése a nemzet alapvető létfeltétele, s a felemelkedés záloga.

1 Az országban élő nemzetiségek között persze jelentős különbségek mutatkoztak a gazdasági és kulturális fejlettség szintjében, a polgárosodás előrehaladása tekintetében. A szlovák társadalomban a többséget alkotó agrárnépesség mellett jelentős volt a kispolgárság és az ipari munkás réteg.

2 Ebben a korban az egyesülési jogot szabályozó rendeletek tiltották a nemzetiségi alapú politikai szervezetek alakítását, a nemzetiségi törekvéseket kulturális (és gazdasági) szervezeteik keretében fejtették ki. Nagyszámú helyi olvasókör, tudományos és irodalmi társaság, dalárda stb. jött létre, de alakultak országos jellegű kulturális intézmények is, mint pl. az 1862-től működő „Matica Slovenska".

3 A szlovák nemzeti mozgalom az 1870-es években teljesen visszavonult az országos politika küzdőteréről, s passzivitásba húzódott. 1875-ben a Matica Slovenskát betiltották, s a szlovák nemzeti - kulturális - törekvések székhelye egy kis felvidéki város, Túrócszentmárton lett.

4 1 GLATZ Ferenc 1996. 436., 483. 2 KATUS László 2001. 348. 3 DOBSZAY Tamás-FÓNAGY Zoltán 2005. 416. 4 KATUS László 2001. 359. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2006. 625