Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Szvircsek Ferenc: A Nógrád megyei üzemszerű szénbányászat összegző történeti áttekintése (1848–1992)

A teljesen (komplex) gépesített frontfejtés 1968-ban indult meg Dobson­típusú, önjáró biztosítóberendezéssel és a Westfalia-Löbbe széngyaluval. 1976­ban a KM-87-típusú berendezést használták. 1985-ben a KM-87E-típusú beren­dezést állították üzembe KWB-3D marótárcsás jövesztőgéppel. 1977-ben a 2MK­E-típusú, önjáró, pajzsos berendezést helyezték üzembe a KS-1KG kéttárcsás ma­róhengerrel. 1985-ben jelent meg a német-magyar gyártmányú, Hemscheidt­Nógrád-típusú önjáró biztosító berendezés az SWS-6-típusú széngyaluval. Ugyanebben az évben kísérleteket folytattak frontfejtésben a lengyel Glinik­típusú önjáró biztosító berendezéssel. 1977-től dolgoztak az angol Gullick, 1979­től a magyar OR-4-típusú, blokkos önjáró berendezéssel. 1981-1982-ben az lMK-97-típusú önjáró biztosító berendezéssel folytattak sikeres kísérletet. 1985­ben a szovjet KM-87-típusú önjáró biztosító berendezéssel indult komplexen gé­pesített frontfejtés. * Az 1965 után az olcsó szénhidrogén alapú energia hordozók előretörése indí­totta el a szén népgazdaságban betöltött szerepének átértékelését. Az energiaszerke­zet korszerűsítésére irányuló törekvéseknek megfelelően megtorpant, majd erőtelje­sen csökkent a Nógrád megyei széntermelés, s a kis kapacitású, korszerűtlennek, gazdaságtalannak ítélt bányákat fokozatosan bezárták. A kitermelt szén minősége az országos átlagnál lényegesen alacsonyabb fűtőértéke mellett jelentős hamutartalom­mal rendelkezett, termelési költsége azonban magasabb volt. A harmadik ötéves tervidőszakban folyamatosan csökkent a széntermelés és 1965-1970 között 23 bá­nya esett ki a széntermelésből. (1973-ban 4 termelő bánya maradt összesen). A fel­számolás a Salgótarján és Kisterenye környékén található bányákkal kezdődött el, majd Mizserfa, Mátranovák körzetéhez tartozó bányaüzemekkel folytatódott. A széntermelés 1973-ban 1,1 millió tonnára esett vissza. Az önkéntes eltávozások, nyugdíjazások mellett, ekkor szervezte meg a vállalat a szénen kívüli kiegészítő te­vékenységét. (A széntermelés visszafejlesztésének folyamata az 1972-1973-ban be­következő „olajárrobanás" hatására megállt.) Új, minőségi szakaszt jelentett a szénmedence számára az évi 1 millió tonnás termelési konszolidáció. 1974-től csak négy nagybátonyi bánya (Menkes, Kányás, Tiribes és Szorospatak) vett részt a mélyművelésű széntermelésben. A megyei széntermelés 65-70%-át mélyművelésű aknák, 30-35%-át pedig a szénmedence keleti peremére telepített külfejtések adták. A szénbányászatban foglalkoztatottak létszáma a termelés fokozásával együtt növekedett. 1950: 8306, 1955: 11800, 1960: 13000 dolgozót foglalkoztattak. A visszafejlesztéskor 1965: 11224, 1970: 7532, 1975: 5136, 1982: 4554 volt a dol­gozói létszám. A kiegészítő termelés bevezetésével a Nógrádi Szénbányászati Tröszt 1965-ben, a munkások 5%-át, 1982-ben 27%-át, foglalkoztatta. 619

Next

/
Thumbnails
Contents