Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Berecz Mátyás: Eger városfalai

tönkrement, viszont rugalmas szerkezetének köszönhetően még a XVI. században is elfogadható védelmet nyújtott a kisebb kaliberű tűzfegyverek ellen. A palánksánc úgy készült, hogy két, egymással párhuzamos sorban erős gerendákat ástak függőleges tartásban a földbe, majd mind a belső, mind a külső oszlopokat befonták vesszővel és közbeiktatott palánkkarókkal. A két sövény közét aztán nedves agyaggal vagy ritkábban földdel megtöltötték, azt keményen ledöngölték, megtaposták. Végül pedig a sövény mindkét falát sárral simára tapasztották, s a palánkfal tetejét zsindellyel vagy egyéb anyaggal befödték. A városfalak fenntartása a XVI. században nem a „civitas" vagy a „communitas" hatáskörébe tartozott, mert az egriek 1572-ben a királyhoz intézik feliratukat, s panaszt tesznek a városfalak hiányosságai miatt. A királyi leirat ugyan a várfalak megerősítését tartja elsőbbrendű fontosságúnak, mégis ebből nyilvánvaló, hogy a falak, kapuk javítása, újjáépítése a váron dolgozó itáliai építőmesterek feladatkörébe tartozott. A falrendszer kiépítése az olasz Christoforo Stella nevéhez fűződik, aki 1583 őszén a városfalak („moeniorum civitatis") építésénél végzett munkája bérét sürgette Bécsben. Stella architectus ekkor már alaposan ismerte az egri viszonyokat és adottságokat, hiszen több mint 10 éve dolgozott a vár erődítési munkálatainál. 1574-ben már a várbeli építkezések „superintendens"-e volt. Mivel ő írt a falak építéséről, ő kérte érte a művezetői munkabért, valószínűnek látszik, hogy ő volt a jelentős munkálat irányítója és feltehetően tervezője is. 1589-től Giovanni Paolo Cataneo folytatja a palánkfal átépítését, az ő segédje 1595-től Lassotta építész volt. A kőfalak építése a szűkös pénzviszonyok miatt akadozott, vontatottan haladt, 1596-ig nem is fejeződött be. Az erődítési munkát a törökök is folytatták, de továbbra is maradtak megerősített palánkfalak. A városfal bástyáinak kiépítése feltehetően az ő nevükhöz fűződik. Az 1687. évi rajzok ugyanis egybehangzóan a bástyákat már jól kiépítetteknek és fedetteknek ábrázolják. Az egri városfalnak hódoltság kori építését, fejlesztését egri levéltári adat is alátámasztja, mely szerint a törökök a lakatlanná vált szomszédos település, Felnémet templomának és a környezetében állott épületeknek köveit a városfal építésére használták fel. A fennmaradt falrészletek vizsgálata, s az 1967. évi ásatások adatai képet nyújtanak a fal felépítéséről. Anyaga meglehetősen változatos: részben édesvizi mészkő, részben riolit-tufa, vagy pedig faragott kváderkő. Édesvizi mészkő a várdombon, riolit-tufa pedig a város határában nagy mennyiségben található. Ez utóbbi könnyen bányászható, de nem túlságosan jó minőségű építőanyag, ugyanis porózus kőzet, nedvesség és a fagy repesztő hatása miatt könnyen mállik, erodálódik. A riolit-tufából épült falak romlása napjainkban is megfigyelhető a várban. Hogy a falat a csapadéktól óvják, a tetejét cseréppel fedték. 563