Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Fűköh Levente: „Beszélő nevek” a Mátra Múzeum őslénytani Gyűjteményében

Itt kívánom megjegyezni, hogy a revíziók eredményeként ma már több név új alakban szerepel, azonban itt a történeti hűség kedvéért az eredeti formákat említem, hiszen nem egy példány még így szerepel a gyűjteményben is. A nevek írása szinte minden esetben latinos, ugyanakkor nagyon gyakran, főleg az idősebb munkákban a szerzők használják a magyar nyelvre jellemző ékezeteket (diakritikus jelek), s mivel így írták le a fajt, jelen dolgozatban - mivel itt nem a revízió a cél -, az eredeti írásmódot használom. Földrajzi nevek Ha a már korábban említett elveket szem előtt tartjuk, akkor mindjárt adódik egy olyan csoportosítási lehetőség, melybe azok a fajok kerülnek, melyeknek nevei egyértelműen jelzik a nemzetközi tudomány számára is az első előfordulás helyét. Az előfordulást jelző fajnevek közé tartozik a Nagyvisnyó (Bükk-hegység) mellől előkerült Pseudophillipsia hungarica nevű Trilobita, melyet Schréter Zoltán írt le. A magyarországra utaló nevek nem ritkák: Tuzsonia hungarica (ez a név a lelőhelyen kívül egy neves magyar botanikus nevét is hordozza, Tuzson Jánosét), Monopleurophyllum hungaricum (a genus név itt anatómiai bélyegekre utal), Acer hungaricum. Mindhárom faj leírója Andreánszky Gábor. A következő kategóriát azok a fajok képviselik, melyeknek a neve már egy szűkebb földrajzi régiót jelez: Phos hevesensis, Sorbus borsodensis, Acer borsodense, Ulmus bükkensis, Pinuxylon bükkense, Astarte bükkiana, Nerita picta bükkensis (itt a subspecies névben jelenik meg a lelőhely, ami azt jelzi, hogy a szélesen elterjedt fajnak itt egy helyi változata fordul elő), Cardium bükkianum, Theodoxus buekkensis. A földrajzi nagytáj mellett további szűkítés jelentenek azok a nevek, melyek a lelőhely közeli település nevét őrzik. Külön érdekesség, hogy az Eger környéki jelentős és gazdag ősmaradvány tartalommal rendelkező lelőhelyekről előkerült fajok több változatban is megörökítették a város nevét, sőt egy esetben genus névként is szerepel, Egerea collectiva. Fajnévként, a puhatestűek között: Chlamys agriensis, Raphitoma roemeri agriensis, Cardium egerense, Teinostoma egerensis, Turris egerensis, Conus dujardini egerensis. A növények között: Talauma egerensis, Qercus agriensis, Ficus agriensis, Acer agriense. Az egri lelőhelyek gazdagságát jelzi, hogy itt lehetőség volt a földrajzi név továbbszűkítésére, mint például az Asplenium egedense név esetén, mely a Kis-Eged földrajzi név megfelelője. Itt jegyzem meg, hogy a nevek tanulmányozása során tűnt fel, hogy sem Wind István neve, sem az ún. Wind-féle téglagyár, mely a növény és állatfajok százait ontotta a tudomány számára, nem került megörökítésre. Ugyanakkor a gazdag és a tudomány szempontjából kiemelkedően jelentős rétegsor egy olyan 534