Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Váradi Adél: Különleges későközépkori talpas tál az egri várból

két leletből kilenc ízben ez regisztrálható. Sajnos pont az egrivel azonos festésű salzburginak (5. kép 1) és a. szintén festett bécsinek nem maradt meg innen töre­déke, a földrajzilag közelebb fekvő bajcsainak (5. kép 6) pedig nincs profilálása. A tál fenekén lévő lukak száma 5-8 között váltakozik (hat eset), egyedül a miniatűr edény nem átfúrt. Négy esetben van a lábon két nyílás (5. kép 2-4, 6. kép 4). Ezek közös jellemzője, hogy egyformák, egymással mindig szemben állnak és a két fül által meghatározott vonalra merőlegesen helyezkednek el. Ennek valószínűleg technikai jelentősége van. A festett salzburginak (5. kép 1) és az egrinek biztosan csak egy nyílása van, ez ugyanúgy a fülek között és nem alatt helyezkedik el. A nyílások két ízben háromszög, hétszer félkörös alakúak. A fülek helyzete az edényfalon tíz tál esetében ismert. Peremből induló a salzburgi mini edény, a bajcsai és az egri két straubingi és a prágai, az edény ol­dalának közepén helyezkedik el a négy nagyobb salzburgi tálon. A fülön csüngő karikáról hét tál esetében nyilatkozhatunk. Haton függött lega­lább egy, 20 (köztük van az egri) s csupán egy ízben a bajcsain maradt meg mind a kettő. A tálak felső részét minden esetben áttörésekkel díszítették. Az oldalfal mo­tívumai: nyolc alkalommal ferde téglalap, háromszor csúcsos ovális, kétszer for­dított V alak, s egyszer-egyszer vízszintes téglalap, kereszt, kör és V alak azono­sítható. Csupán hat edénynél „komplett" a mintasor (5. kép 2-4, 6; 6. kép 1-2). Karcolt dísz csak a bajcsain található. Festés az egyik salzburgi tálon (5. kép 1), az egrin (1-2. kép) és a bécsin (6. kép 4) fedezhető fel. Az első kettőnél zöld és barna pettyekből álló sorok fut­nak függőlegesen. A bécsi tálon zöld és vörösesbarna pettyek vannak. Mindegyik tálat mázzal vonták be. Zölddel három salzburgit (5. kép 2-4), a prágait 21 és a bajcsait 22 (5. kép 6) és az egyik straubingit 23 (6. kép 1), kékkel a mi­ni edényt 24 (5. kép 3), sötétsárga két straubingi 25 (6. kép 23), s színtelen mázat ka­pott a három festett: az egyik salzburgi 26 (5. kép 1), a bécsi 27 (6. kép 4) és az egri 28 (1-2 kép). 20 A karikák számára vonatkozóan akkor is vettünk fel adatot, ha csak töredék maradt meg belőle, hisz ez már jelzi az egykor fülön csüngő tárgy minimális darabszámát. 21 A tál belül csak az áttört sáv aljáig mázas, az öble vörös (FROLÍK, Jan-SMETÁNKA, Zdenék 1997.). 22 Belül a máz csak a fül alsó vonaláig terjed (KOVÁCS Gyöngyi 2002. 214.). 23 ENDRES, Werner 1982. Taf. 15. Kat. 96. 24 A lábzóna mázatlan (KOVACSOVICS, Wilfried 1989-1990. 259). 25 ENDRES, Werner 1984. 148. Taf. 7. Kat. 156-157. 26 Ábelül sárga, kívül színtelen titulus (KOVACSOVICS, Wilfried 1991. 271.) nyilvánvalóan azt je­lenti, hogy belül a tál égetés utáni alapszíne sárgállik a színtelen máz alatt. 27 KOLPRATH, Günter 1983. 170. Abb. 276. 28 A tálrész alján, a lukak körül nincsen máz. 500

Next

/
Thumbnails
Contents