Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Hoppál Mihály: A samanizmus „népi vallás’?

egy meghatározott halmazával rendelkezünk (istenek, szellemek, megváltozott tudatállapot stb.), amelyek a létnek a nem testi formáira vonatkoznak, de „a rítusok során viszont megtestesül valamiképpen az emberek hite vagy hiedelemrendszerei és láthatóvá válnak valamilyen materiális formában"' P A finn kutató véleménye szerint a sámándobolás és a tánc összekapcsolja a zenét és a vallási élményt egy mindent átfogó élménnyé, amelyet ő „szent"-nek nevez. A szent vagy szentség fogalma elválaszthatatlan a vallási élménytől és ebben az értelemben a sámánsághoz kapcsolódó élmények, pl. a megváltozott tudatállapot egyértelműen vallási jelenségként írható le. A kultúrának ezek a különféle szövegei a különféle típusú kulturális szövegek mégis együtt elemzendők, ahhoz hogy jobban megértsük őket. Tulajdonképpen a kognitív perspektíva, ami a megértés elérését szolgálja, kéz a kézben kell haladjon az etnohermeneutikai törekvésekkel, mert ez a kétféle megközelítés ezeknek az összetett kulturális jelenségeknek a jobb megismerését eredményezheti. Ki a nép a 'népi vallás'-ban? Van egy másik fontos probléma is, amit szemügyre kell vegyünk, a 'népi vallás'-ok vizsgálatakor, nevezetesen, hogy ki a nép? A nagy világvallások esetében szigorú különbség van az elit, a vallási gyakorlatot irányító papság (papok, múllak, szerzetesek különféle csoportjai között, mert ott nagyon szigorú hierarchia uralkodik) és a köznép között. A sámánság egyik legfontosabb jellemzője éppen az, hogy a legtöbb helyen és a legtöbb kultúrában nincs éles elkülönülés a sámánok és a köznép között. Már csak azért sem, mert a sámánok is köznapi emberek, a mindennapi életben és csak a rituális kontextusban emelkednek ki a többiek közül, de még a szertartások során is együtt végzik a rituális cselekvéseket. Bizonyos kultúrákban, ha éppen nincs a közelben sámán, akkor a közösség egyik idősebb tisztelt tagja helyettesítheti őket. Ezt jól megfigyelhettem a burjátok körében, amikor állatáldozatot mutattak be, különösen azokban az években, amikor a sámánok működése még éppen nem volt engedélyezve. Természetesen vannak hasonlóságok a papi és a sámáni funkciók és gyakorlat között (pl. együttes éneklés, együttes mozgás), de ami különösen fontos, hogy a sámán és népe között nincs hierarchikus viszony, hanem inkább a részvétel természete az, ami megkülönbözteti e kis közösségek tagjait egymástól. Azt értjük ezen, hogy a rítuscselekvések során a közemberek segítik a sámánt, de nem szolgálják! A szellemek a fontosak, és nem a résztvevők. Tehát, amit itt újra hangsúlyoznunk kell, az a sámánságnak az a tulajdonsága, hogy nem a világvallásokhoz 23 ANTTONEN, Veikko 1994. 101. 454