Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Csiffáry Gergely: Csodaforrások, szentkutak emlékei Heves megyében

gatták a szentkutat, ahol az időben nem volt semmi más egy kereszten és egy terebélyessé nőtt nyárfán kívül. A hívők a forrásnál, a gyógyulás reményében áldozatul hozott szentképeket raktak a keresztre, és a fára a fürdés után felaggatták a levett ruhadarabjaikat. A néphit úgy tartotta, hogy a csodakút vizében való fürdés hatására mintegy megszabadulnak betegségeiktől, testi bajaiktól. A levetett, használaton kívül került ruhákat aggatták a fára, s ezzel mintegy jelképesen kifejezve óhajukat, hogy megszabaduljanak betegségeiktől. Hasonló hagyományok meglétét a XX. század derekán máshol is tapasztalták a néprajzkutatók.

5 Nem is történt volna semmi, ha ezt a naiv néphagyományt kihasználandó fel nem tűnik a Mátraalja településein 1898 nyarán egy Rozgonyi János nevű gyógyító ember, aki a környék falvaiban kézrátétellel gyógyított a Szentháromság nevében. О volt az, aki azt állította, hogy az ecsédi Szentlaposon lévő forrásnál megjelent előtte a Szűzanya. Az utóbb Ecséden megtelepülő, s szent emberként fellépő Rozgonyi történetét Nagyréde község monográfusa, Molnár József történész írta le, s tőle tudjuk a következőket. Rozgonyi nem csupán azt állította, hogy a Szűzanya megjelent előtte, hanem azt is, miszerint szokatlanul bizalmas viszonyba került vele, s rajta keresztül nyilatkoztatta ki kívánságait a hívőknek. Többek közt Jézus anyja elmondotta Rozgonyinak miszerint „megunta már a lakást Mátraverebélyen, mert ott sok zsidó garázdálkodik, átteszi a hajlékát Ecsédre a Szentlaposra, ahol követeli, hogy neki templomot építsenek a nagy nyárfa és a kis kút mellett. " Rozgonyi feltűnését követően a szent fa - amelyen a Boldogságos Szűz lakott -, koszorúkkal, szentképekkel, keresztekkel volt teleaggatva. Ide érkeztek a búcsúsok. Előbb csak a környék falvaiból, idővel távolabbi helyekről, így Kassáról, Kalocsáról, Dunaföldvárról, Kecskemétről, Ceglédről és Debrecen környékéről jöttek a hívek tömegesen, akik előtt Rozgonyi elmondta Mária kívánságait. Viszont ezek a kívánságok idővel egyre furcsábbak lettek. Egy ízben fehér ruhát kívánt, mivel ünnepélyre kellett mennie, más alkalommal aranygyűrűt, mert a híveinek akarta magát eljegyezni, télen csizmát óhajtott, miután igen fázott a lába, Kisboldogasszony napjára (szeptember 8.) meg a töltött káposztát kívánta meg. Ezek a kívánságok igen figyelemreméltóak, mivel elárulják, hogy milyen kép élt a paraszti tömegekben a Szűzanyáról. Ez a paraszti Szűzanyakép nagyon is emberi, olyan akár bármely parasztmenyecske: ház kell neki, szeret új ruhát, gyűrűt és csizmát kapni, s azokban módoskodni, s bizony eszik is jó étvággyal, ha valamire ráéhezik. A zarándoklók egyre növekedő tömege miatt az ecsédi plébános óvatosságra inti a híveket, a hivatalos egyház és a búcsús tömegek szembekerülnek egymás5 Lásd: VAJKAY Aurél 1955. 76-106. 406