Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Kovács Béla: A kereszteletlen csecsemők eltemetésének szokása Heves-Külső-Szolnok és Borsod vármegyékben a XVIII. században

KOVÁCS Béla 1987 Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger. 2001 A hevesi főesperesség a középkorban. In: Tanulmányok Hevesről, (szerk.: Petercsák Tivadar, Szabó J. József) Heves. 1999 Az egyházmegye plébániái és filiái Eszterházy Károly püspöksége idején. In: Eszterházy Károly emlékkönyv (Szerk.: Kovács Béla) 43-163. Eger. SOÓS Imre 1985 Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Budapest. SZABÓ János Győző 1985 A gyöngyöspatai Szent Péter templom. In: AGRIA XXI. 5-76. Eger. MKL 1993- Magyar Katolikus Lexikon I- ... (Főszerk.: Diós István) Budapest. MN 1941 A magyarság néprajza I-IV. (Sajtó alá rendezte: Viski Károly) Budapest. MNL 1972- Magyar Néprajzi Lexikon I-V. (Szerk.: Ortutay Gyula) Budapest. Béla Kovács The Tradition of Burying Unbaptised Infants in Heves-Külső-Szolnok and Borsod Counties during the 18th Century In 1766/67 Bishop Károly Eszterházy's parish visits in the two counties in question, and those in Eger in 1780, numbered one hundred. In 59% of the detailed records taken during such visits there are mentions of unbaptised infants being buried not in church, but elsewhere, either in ruined chapels or in the vicinity of roadside statues and crosses. The burial was always carried out by the midwife, without any formal ceremony. This type of child burial is explained by Catholic theology, according to which the souls of unbaptised children do not go to heaven, purgatory or hell, but stay in limbo. This is due to the fact that although infants themselves could not have committed any deliberate sin, they too are tainted by original sin. Despite being innocent, they are nevertheless banished from the sight of God, from whence with a sense of sadness or natural joy they must await the Day of Judgment. 363