Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Sári Zsolt: Lakodalom Szihalmon

„ Kedves jó uraim én csak csodálom Hogy akiért jöttünk sehol sem látom Odabent maradt tán, én majd beinstálom, hogy kárba ne vesszen sok fáradtságom. Menyasszony asszonyom jöjjön be kértemért A mi seregünk nagy fáradságáért. Elsőbb elkísérjük az Isten házába És ott összekötjük a hitnek láncával. Hogy igaz gyönyörben, tartós boldogságban Éljen mindhalálig szerelmes párjával. " A násznagy és a vőlegény bemegy a menyasszonyos házba. A menyasszony rokonai, násznagya és szülei nem adták ám azonnal elő a menyasszonyt, hol tyúkot, macskát, öregasszonyt, idegen leányt hoztak a vőlegény elé a következő szavakkal: „Ez é aza madár, akit keresnek?" A násznagy mindaddig nemmel felelt, míg csak a menyasszonyt elő nem hozták. Folyamatos tréfák sora volt a menyaszszony kikérésének szertartása: ügyeskednie kellett annak az asszonynak, aki az állatokat mutatta, mert könnyen megesett, hogy levágták a csirke nyakát, vagy a kutya fülét. De vigyáznia kellett a násznagynak is, mert egykettőre bemeszelték a csizmáját, vagy oda kötötték a lábát az asztal lábához. A menyasszonyt csak azután hozták elő, miután megelégelték a tréfát. Ekkor adták át neki a jegykendőt. A vőfély verssel búcsúztatta a menyasszonyt szüleitől, testvéreitől, leánypajtásaitól: „Ez azon szép hajlék, hová iparkodtunk, már ideérkezvén be is kopogtattunk. Előre újítsuk szívünknek szándékát, Hogy elnyerjük végre vőlegényünk párját. Mert hogy azért jöttünk, látszik az már rólunk, Mert a vőlegényt is íme velünk hoztuk. Fogadják el kérem a menyasszony párját Hogy kérhessük rájuk az égnek áldását. E polgári házban felgyűlt vendéglátás Engedelmet kérek, hogy legyen hallgatás Gyermek ottan hátul szűnjön a suttogás, Még itt csendben folyik a búcsúztatás. Elsőbben is atyám, szóm hozzád fordítom, Búcsúzó beszédem zokogva indítom. Szívemet szíveddel együvé szorítom, ЪАА