Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Horváth László: Vámosgyörki népszokások

édesség, dió, patentharisnya. A hangja legtöbbször az édesapák vagy valamely közelebbi ismerős hangjára hasonlított, de a fényesre tisztított cipőkbe tett ajándék még erről is elvonta a figyelmet. Az emberi életkor fordulóihoz kötött ünnepek közül az első a születés. Sajátos szokásai, helyi gyakorlata addig lehetett, míg a faluban, házaknál szültek. „Amikor a gyermek megszületett, négyszögletes, sarokra fordított párnába pályázták, fiúknak kék, lányoknak rózsaszín volt a pólyakötője. A rokonság a gyermekágyas asszonynak „enni vitt", amíg valamennyire megerősödött. "

w Közel fél évszázada minden vámosgyörki kórházban született, már csak távoli emlék a bábaasszony, a házaknál mindenhol féltve őrzött köldökzsinór-darab, a keresztelőig kifeszített díszes sátorlepedő. Előbb a suffniba, a padra kerültek föl a tárgyi emlékek, napjainkban pedig a feledés homályába. Él viszont a komaság intézménye. A keresztszülőket gondos megbeszélés után választják ki, hiszen a komaság családi kapcsolatot jelent. A keresztszülőnek van anyagi kötelessége is: a keresztapa fizeti a papot, a keresztanya veszi a keresztelői ruhát. Templomba menet az újszülöttet a keresztanya viszi kézben, az anya régebben odahaza maradt. A babát minél előbb igyekeztek megkeresztelni, pár napos korában. A templomból hazaérve a keresztanya régen ezeket mondta: „Pogánykát vittem, bárány kát hoztam, apja-anyja örömére, Isten dicsőségére". A mondóka után a gyermeket a fekvő anya mellé tették. A keresztelőt kisebb vigasság is követte, ahol a közeli rokonság: keresztszülők, nagyszülők, testvérek, illetve a közvetlen szomszédok jelentek meg. Egy időben dívott a komatál küldésének szokása is. Az emberi életpálya következő nagy fordulója az esküvő és a lakodalom. Ennek helyi gyakorlatát még 1960-ban rögzítette Nagy Judit, leginkább az ő általa leírtakból próbálom az egykori györki lakodalmakat felidézni.

15 A leány hagyományosan 16 éves korában lépett eladósorba, s 22. éve után meg már öreglánynak számított. A legény tulajdonképpen akkor vált legénnyé, amikor megvette a legénypoharat, azaz, idősebb társainak áldomást fizetett a kocsmában. A legénytársadalom ekkor fogadta őt be: ettől kezdve járhatott lányokhoz, mehetett el kocsmába, különben állandóan üldözték, sőt meg is verték. A század első negyedében az ismerkedés főként a „fonóban" és az idézett „fosztóban" történt. A fiú és a leány közötti kapcsolat mélyülésével együtt jártak a bálba, ünnepnapokon együtt sétáltak, rendszerint csoportosan, többen, mégpedig úgy, hogy elől mentek a leányok, összekarolva nyolcan-tízen, utánuk meg a legények, ki-ki a jelöltje mögött. Hajdani szép szokás a májfaállítás volt a választott leánynak, feldíszített fenyőfa átadása karácsonykor, tiszta zsebkendő a legénynek szombat esténként, amelyet az egy hét múlva adott vissza. 14 Fodor Béla visszaemlékezése. 15 NAGY Judit 1960. 4-6. 319