Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Guba Szilvia: Egy summásgazda naplója 1936-ból

riát és Józsefet. Az idősebb Guba János egy már visszaszorulóban lévő kézműves mesterség mára letűnt ágának képviselője volt. Nevezetesen a kuzsuvarró szűcsökhöz tartozott, akik „előbbre valók voltak, mint a bundavarrók" ,

10 hiszen csak megrendelésre és a mezőkövesdiek, valamint a szomszédos Tard község asszonyai és lányai számára készítettek kuzsut. Az idősebb Guba János utóbb azonban már nem varrt, csak rajzolt. Az akkor még kelendő portéka nagyobb mérvű előállítását és a munka folytonosságát jelzi az is, hogy főként télen számos segéddel és legénnyel dolgoztatott, valamint hogy műhelyében elsőként égett petróleumlámpa. Legidősebb fiúgyermekként a fiatalabb Guba János sajátította el a kuzsuvarrás minden csinját-bínját, mesterségéhez szükséges ismereteket apja műhelyében szerezte. Mesteri bizonyítványát 1901-ben kapta kézbe, majd édesatyja halála után ő vette át a műhely vezetését is. 1902-ben megnősült, Dienes Mátyás Zsuzsanna (1885-1951) nevű lányát vette feleségül. Házasságukból összesen 10 gyermek született, akik közül azonban csak négyen élték meg a felnőttkort. A négy vér szerinti gyermek mellett egy rokon kisfiú nevelését is magukra vállalták. Guba János Katalin nevű lánytestvére és férje, Sápi István korai haláluk után két fiúgyermeket hagytak árván. Mindkét gyermeket egy család nem tudta felvenni és nevelni, ezért az egyik kisfiú, Sápi István Guba Jánosékhoz került, míg a kiskorú Pált a másik nagybácsi, Guba József vette magához. A két gyermek így a két nagybáty gyámságát élvezte, számukra a szülők hagyatékából népbanki betétet nyitottak. Telente besegítettek a műhely munkáiba, nyáron azonban ők is summásmunkára kényszerültek. A megörökölt műhely és munkalehetőség ellenére a család nehéz anyagi körülmények között élt, a szűcsmesteri munka önmagában nem tudta ellátni az egész családot. A summásmunka kettős, egyszerre kihívó és kényszerítő hatása így az idősektől a fiatalabbakra öröklődött. A szűcsmester A néprajzi irodalomból is ismert Guba János szűcsmester,

11 a munkájához szükséges alapanyagot már nem saját maga készítette ki, hanem a bőröket Temesvárról hozatta. Nincs okunk abban kételkedni, hogy a nyersbőr egy részét valóban máshonnan, már félig kikészítve szerezték be, s hogy a kikészítéssel már csak ritkán foglalkoztak. Az adatközlők visszaemlékezései, és néhány eszköz is ezt bizonyítja. „ Vót ilyen kés is, amit mikor kiakasztották a bőrt, akkor édesapám használta még, láttam is még mikor csinálta vele. Ha hozott neki valaki idősebb, akit ismert, ilyen birkabőrt, akkor azt kikészítette.[...] ilyen só, meg timsó, meg mész, meg porfa keverékéből csinálta. De hogy hogy rakta ő azt, má ' nem tudom. Lát10 D. DIETZ Vilma 1956. 74. 11 U. o. 303