Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Szabó László: Paraszttársadalom – a parasztság és rendiség fogalmának társadalomnéprajzi értelmezése

települ Magyarországra, s kiváltságokat nyer. IV. Béla a Kárpátokon kívül is meg kívánta szervezni a védelmi gyűrűt egy újabb tatár támadás ellen, ezért az ott maradt népeket ismét valamiféle rendszerbe igyekezett foglalni. Ehhez a tatárjárást átvészelt nagyobb számú román elemeket is igénybe vette. IV. Béla, majd az őt követő királyok - főleg IV. (Kun) László és Károly Róbert - idejében válik az Erdély belsejébe való román betelepülés erőteljessé. A románok betelepítése királyi birtokokra történt és királyi jog volt. Ám IV. (Kun) László egyházi és magán birtokra is kiterjesztette a betelepítés jogát. Mivel a várak (várbirtokok) jelentős része királyi adományként ekkorra már többségében magán kézbe került erre szükség is volt. A tatárjárás után a magyarok nem tölthették be azt a népesedési űrt, ami hirtelen keletkezett. Várnépre, várjobbágyokra volt szükség. Ezért a román kenézek - akiket „települési vállalkozóknak" tekintettek a XIV században - betelepülését a várbirtokokra, s természetesen bizonyos szabadsággal rendelkező falvakba (villa libera) a pásztor néppel együtt telepedtek be. A pásztorok a magashegyi részeket szállták meg a várbirtokok körül, míg családjuk a kenézekkel együtt a szabad falvakban éltek és fokozatosan a földművelésre tértek át. A románok megtelepedését a várhatóságok is szorgalmazták, s a föld jelentőségét mindinkább felismerő kenézekben segítőtársakra leltek. Ez természetesen lassú folyamat volt. „A bevándorló románok a magyar forrásokban egyöntetűen, mint hegyi juhpásztorok szerepelnek. Még a XVI. században is hivatalos jelentés állapítja meg, hogy a románok csak a hegyekben s erdőkben pásztorkodnak..., s ugyanígy nyilatkozik ez időben Verancsics Antal, később esztergomi érsek, Erdély viszonyainak kiváló ismerője is róluk... " - írja Makkai László. Az elmondottakból megállapítható, hogy a románok társadalmi szervezete sem a tatárjárás előtt, sem azt követően nem érte el azt a szervezettségi fokot, amely az ekkor körvonalazódó rendi szerkezetben egyetemesen privilégiumokat biztosíthatott volna a beköltözőknek. Míg a nomád kunok két „hercege" Cumánia területén a tatárjárás előtt (1227) kéri, hogy alárendelt népeivel együtt keresztelje meg őket Robert esztergomi érsek, s ez meg is történik; míg a kunok fejedelme Köttön kéri a magyar királyt, hogy a tatár veszély közeledvén fogadja be népével együtt, s így kaptak egyetemlegesen királyi földet, privilégiumokat, s alkottak egy nemes és jobbágy állapot között elhelyezkedő sajátos társadalmi, de rendi jellegű képződményt, addig a románok királyi, egyházi és magán birtokokra szinte magán szerződésekkel, kis csoportokban érkeztek csupán, térben és időben is nagyon szórtan. A később megszilárduló román népességű falvak fokozatosan beilleszkedtek az erdélyi település rendszerbe, s egyben a rendi társadalomba is, úgy hogy a legalsó, munkát végző rend tagjaivá váltak, jobbágyokká lettek. A kenézek leszármazottainak egy része előtt megvolt a társadalmi felemelkedés lehetősége szintén a rendi társadalom szabályai szerint: a nemesi rendbe való betagozódás útján. Ez a nemesség azonban a magyar nemesség volt. Külön román nemesi rend nem ala293