Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Szilágyi Miklós: A kisipar népi iparművészetté válásának körülményei és következményei

volt, illetve a bocskor, mely, ha nem „munka-lábbeli" funkciójú volt, a magyarság egyes nemzetiségek jellemzőjének tekintette, a XX. századra egyes lokális népviseletekben szimbolikus szerepűvé vált. Következésképpen: a papucsosok, bocskorkészítők sohasem általában papucsot vagy bocskort készítettek, illetve készítenek és kínálnak fel napjainkban népi iparművészeti értékű viseleti darabként, ezzel együtt „emléktárgyként", hanem annak a helyi viselethagyomány szentesítette formaváltozatát. E formaváltozatok közül a „szegedi papucs" fogalma telítődött leginkább szimbolikus tartalommal, ezzel együtt többé-kevésbé függetlenedett is az eredeti funkciótól: dísztárgyként a „magyaros" szinonimája lett. Mivel a legjellemzőbb papucs-változatokat a helyi hagyomány fejlesztette ki, tette karakterisztikussá, a velük szemben támasztható igénynek is a helyi hagyományra kell hivatkoznia. Vagyis: népi iparművészeti darabként csak a valamelyik táji változatnak pontosan megfelelő papucs, illetve bocskor fogadható el. *** Az ez alkalommal elemzett mesterségek jövőjét - meggyőződésem - nem fogják befolyásolni az amatőr művészeti mozgalomnak illetve a népművészeti árutermelésnek/-termeltetésnek mindazon eszközei és módszerei, melyek eredménnyel kecsegtetnek a textilművesség, a faragás vagy a kerámia továbbéltetésében és megújításában. Ha egy-egy jól felszerelt műhely talán megteremthető is az önkifejezésért hadakozó amatőrök személyes erőfeszítéseként, a műhely rentábilis működtetéséhez szükséges szaktudást azonban, melyet csak szervezett és módszeres iparos képzéssel lehetne megszerezni, szinte már ma sincs kitől ellesnimegtanulni. Ha lenne is kitől, a megélhetési gondokkal küszködő öregek sorsa azt mutatja: nincs miért. Hiszen a nosztalgiákra lehetetlen, csak a fizetőképes keresletre érdemes kézműves-egzisztenciát alapozni - a kereslet pedig minden kisiparost a divatkövetésre sarkallja. Tehát: alighanem csak az „utolsó mohikánok" éltetik - ma még: ideig-óráig ezeket a szakiparból népi iparművészetté átlényegült tevékenységi, egyszersmind „népi foglalkozásokat". 271