Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Selmeczi Kovács Attila: Az országcímer ábrázolása a palóc huszáros lócákon

(Nap, Hold, illetve a csillag) szegélyezik.

19 Ez az igényesen megalkotott bútordarab támlabetéteinek tudatos elrendezésével a népi vallásosságnak és a nemzeti öntudatnak egyaránt szimbolikus megnyilatkozása

20 (6. kép). Végezetül egy 1948-ban a Nógrád megyei Etesen készült, aránylag szúk méretű lócáról kell említést tenni, amely már aligha közelíti meg mind faragásának stílusában, mind támlabetéteinek tartalmában és elrendezésében a korábbi huszáros lócák esztétikumát és mondandóját. A hat áttört tábla mintája más és más, tehát nem érvényesül a korábbi szimmetria, miközben a hagyományos motívumokat, ábrázolásokat igyekszik feleleveníteni. Ugyan a pad háttámlájának leghangsúlyosabb kazettája az országcímerrel rendelkezik, ugyanis ábrázolása teljesen kitölti azt, azonban a páros kiosztás miatt a címer balról jobbra haladva a negyedik helyre került. A címer látványhatását növeli, hogy egyik oldalról faág alatt lovagló kisméretű huszár, másik oldalról hasonlóan ábrázolt emberpár veszi közre. Ezt a jelképsort az egyik oldalon virágtő három tulipánnal, a másik oldalon két erdőábrázolás (nyulakkal és szarvassal) zárja le. Az egész pad barnára festett, a betétlapok azonban változatos színűek: a levelek erőteljesen zöldek, a huszár nadrágja és csákója piros, lova fehér, hasonlóan piros a nő szoknyája és kendője, valamint a tulipánok. Sajátos az áttört faragású címer színezése is, címerpajzsának sávjai pirosfehér-zöld színűek, a többi része barna, és itt is kihangsúlyozott a dőlt kereszt

21 (7. kép). Azonban nemcsak a bemutatott tárgy sajátságos, hanem készítésének története is, amint az a leírókarton adatai alapján kiderül. A padot Vankó András szénbányász készítette saját maga részére 1948-ban. A készítő Ságújfaluban született 1924-ben, a faragást apjától tanulta, aki pásztor volt, és leginkább ivókanalakat faragott. О maga is pásztorkodott eleinte a környéken, legalább húsz helyen vállalt állatőrzést, így a pásztorok körében is látott bútorfaragást. Ezek mintájára készítette el ezt a padot bányász korában, mely eredetileg is színes volt, és a konyhában állt, majd a felesége egyszínű barnára lefestette. A múzeum részére való eladáskor a gyűjtő kérésére átfestette az eredeti mintájára, azonban a korábbi színhatás az újabb festékek miatt nem sikerült tökéletesen.

22 Ezzel a tárggyal kapcsolatban K. Csilléry Klára az alábbi megállapítást tette a palóc bútorkultúrát értékelő tanulmányában: „Az Etesen (Nógrád m.) élt egykori pásztor, Vankó András 1948-ban talán utolsóként faragott ilyen padjának suta figurái lezárják ezt a nem csupán a Palócságban, de a magyarság egész területén páratlan alkotói sorozatot. "

23 19 Néprajzi Múzeum, ltsz. 77.41.1. Vö. CSILLÉRY Klára 1997. 58; LIMBACHER Gábor 2002. 142. 20 Erre további példát Nemtiben 1910-ben készült pad nyújt, melynek egyik oldalán a koronás magyar címer, másik oldalán vallási jelvények, kereszt és kereszttel koronázott három szív van kifaragva (Néprajzi Múzeum, ltsz.71.113.3). Vö. LIMBACHER Gábor 2002. 143. 241. kép. 21 Néprajzi Múzeum, ltsz. 65.156.1. Morvay Péter gyűjtése, 1965. 22 K. CSILLÉRY Klára leírása, 1965. és még 1. K. CSILLÉRY Klára 1966. 350-351. 23 K. CSILLÉRY Klára 1989. 877. 255