Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Füvessy Anikó: XIX. századi tiszafüredi festett bútorok

tel Betes Mihály Benjamin nevű fia, akinek képzését apja halála után 1870-ben Klinszky Pál vette át. Kruspyr József utoljára szabadított inasa Kovács József volt. Ezt követően néhány évig egyik asztalosmester sem szegődtetett inast, mely mindenképpen a kereslet-, a divat- és a stílusváltozással állhat összefüggésben. A 1860-as évek végén aztán újabb tanulókat vettek fel részben a régi céhnél, részben pedig a két ipartásulattá alakuló szervezetnél. Lasitz János poroszlói vidéki mester volt. A környező településeken (Poroszló, Tiszaörs, Tiszaszőlős, Egyek) ugyan már helyi kisebb-nagyobb asztalosműhelyek működtek, de csak a poroszlói Lasitz János számított népszerűbbnek. Nála fejezte be Egerben megkezdett inaséveit Hausinger Ferenc (1851), majd 1855-ben szegődtette a római katolikus vallású, nagymihályi születésű Német Jánost, aki 1858-ban lett segéd. 1860-ban nála tanuló fiát, Józsefet kérte, hogy írják be a segédek sorába, akinek apja 1862-es halála után további sorsa ismeretlen. A szervezeti élet, a céhek gyengülését mutatja, hogy még a kontárok sorában sem említették Csörgő Menyhértet, akinek felesége 1867-es halálakor jegyezték fel, hogy asztalos volt.

41 Még feltűnőbb, hogy a római katolikus Csepcsányi Alajos sem dolgozott céhkeretek között, pedig már 1861-ben a református egyház templomi bútorzatai javítására adott neki megbízást, de árajánlatával elégedetlen volt. 1863-ban fia, 1865-ben tiszaszőlősi születésű, 29 éves felesége itt halt meg, tehát ezekben az években még bizonyíthatóan Füreden dolgozott.

42 Itt halt meg 1869-ben a céhiratokban szintén nem szereplő 26 éves római katolikus vallású asztalos, Keffler János.

43 A Gittel-tanítvány, 1853-ban segéddé szabadított tiszaörsi Kiss János is Tiszafüreden dolgozott 1869-ben.

44 Mind a céh, mind az ipartársulat forrásai a tiszaszőlősi származású asztalosról, Fekete Zsigmondról az ott szép számban előkerült füredi stílusú munkák ellenére is hallgatnak. Következtetések A korabeli statisztikai adatok Tiszafüredről és környékéről az asztalosok számát tekintve eléggé eltérő képet nyújtanak. Az 1828-as összeírásban egyedül csak Abádon tűntettek fel egy asztalost, holott Tiszafüreden a mesterségük feljegyzésével is szereplő elhunytak között több idős, bár vezetékneve alapján idegen származású volt asztalos. Az összeírás országosan is eltérő mélységű, biztos támpontot nem nyújt. 1854-ben Palugyai Tiszafüreden 9 asztalost tüntetett fel, a környező falvakban 1879-ben Derzsen 41

RHAV. 23. 42

KVAIII. 71., 88. 43

KVAIII. 131. 44 KVA

III. 139. - öt hónapos fia halálát ekkor jegyezték be. 234