Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Füvessy Anikó: XIX. századi tiszafüredi festett bútorok

gyűlésen mutatott be, valószínűleg ajándékként, mert csak köszönetet szavaztak meg érte, míg vasalásával 10 forintért Slakta András lakatosmestert bízták meg. Kruspyr József életútját 1879-es haláláig tudjuk nyomon követni. Műhelyében szintén több inas és legényt fordult meg, köztük két fia is. Sem ő, sem fiai nem lettek a megalakuló ipartásulatok tagjai, mely arra utal, hogy leszármazottai máshol keresték boldogulásukat, az apa pedig idős korára való tekintettel a mestersége gyakorlásával felhagyott. Az 1860-as évek közepéig azonban a stílusra jelentősebb hatással lehetett. 1843-1846 között inasa volt az 1855-ben remeklő, Füreden műhelyt nyitó Százmán József. Feltételezésünk szerint a céh megalakulásáig segédje volt sógora, Pásti István. Nála tanult 1846-1848 között Menártovics Lajos, aki vándorévei után már 1858-ban meg is halt. Átvette Gittel halála után két inasát, Nagy Bálintot és Fekete Zsigmondot. Nagy Bálint 1856-ban házánál halt meg, Fekete Zsigmond ugyanettől az évtől bizonytalan ideig segédként is nála dolgozott. Poroszlói, tiszanánai, tiszaörsi, tiszaszőlősi, balkányi, hajdúdorogi és csanálosi inasok is megfordultak műhelyében, mely kiterjedt kapcsolatrendszerére utal. Két inasa olyan helyről származott, ahol a debreceni céhnek filiális mestere is volt (Balkány, Hajdúdorog). Ez Kruspyr esetleges debreceni kapcsolatát látszik megerősíteni. A két tiszafüredi ipartársulat megalakulásáig (1874, 1876) a mesterek sorába felvettek egy kivételével inaséveiket szintén más városokban töltötték. A miskolci születésű Százmán Károlyról tudjuk, hogy 1843-1846 között Tiszafüreden Kruspyrnál volt inas. Nem tudjuk legényéveit hol töltötte, de 1851-ben a jegyzőkönyv szerint már évek óta Tiszafüreden, hol maga kezére, hol más mestereknél dolgozott. Perjési Sándorról nem tudjuk hol tanult, céhbelépése után két évvel (1849) 33 éves korában Tiszafüreden már meg is halt. Budai András sem Tiszafüreden tanult, röviddel céhbelépése után, már 1853-ban lakóhelyet változtatott, mely a jegyzőkönyv szerint távolabbi vidék. A nyíregyházi születésű Betes Mihály már vándoridejét kitöltött legényként került a városba. Inast nem szegődtetett, 1859-ben pár hétig legény dolgozott mellette, akit Százmán Károlytól kecsegtetett el, s aki úgy ment el tőle, hogy még a Kapufától sem vett bútsút.

32 1870-ben halt meg: Ekkor fiát, Benjámint - aki lehetséges, hogy már apja mellett dolgozott Klinszky Pálhoz szegődtették, de szabadításáról és későbbi sorsáról nincs adat. Özvegye még egy évig vitte az ipart, de 1871-ben megszűnt a czéhbe lenni.

33 Vélhetően műhelye nem lehetett jelentősebb hatással az ún. füredi stílusra. Klinszky Pálról sem esik szó a jegyzőkönyv inasok- és legények szegődtetését és szabadítását feltüntető lapjain, csupán annyit tudunk róla, hogy már 1866ban Tiszafüreden legény, ahol ekkor büntetéspénzt fizetett. Rimaszombati szüle32 KPM tört-dok. 69.72.1. 113. 33 KPM tört-dok. 69.72.1. 181. 231