Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Veres Gábor: Adatok a bútorzat XVII–XVIII. századi történetéhez Északkelet-Magyarországon

a paraszti elnevezést használják az egyébként a parasztság körében használt egyes darabokra. Az említett árszabás alapján, tekintsük át, hogy milyen volt a bútorok ára a vásárokban kapható többi áruéhoz képest a XVIII. század derekán. A parasztság legjelentősebb ingóságának továbbra is a szarvasmarha számított. Egy pár „alföldi igen jó eöreg hízott és szép keövér" ökörnek az ára 90 forint volt. Olcsóbban is hozzá lehetett jutni a „középszerű" illetve az „annál alábbvaló" állatokhoz 72 illetve 50 forintért. A nem az Alföldön nevelkedett „másutt termett s annál alább való" ökrök párját pedig már 40 forintért is meg lehetett venni. Hatalmas összeg volt ez például a szőlőmunkások metszésért kapott 30 dénáros napi béréhez képest. A kovácsok egy ortó kapát 21 dénárért, a bodnárok egy puttonyt 18 dénárért, a szíjgyártók egy paraszt kötőféket 24 dénárért, egy bocskorszíj at 9 dénárért adtak. Egy bőr nélküli paraszt nyereg ára 90 dénár volt. A népviselet legdrágább darabjainak számító szűrök közül a debrecenit 3 forintért, a körmöcit és a privigyeit 2 forint 40 dénárért, a rozsnyóit és a rimaszombatit pedig 1 forint 40 dénárért adhatták hivatalosan. Érdekes viszonyrendszert mutat az asztalosok termékeihez kapcsolódó lakatosmunkák árának a vizsgálata, mely több esetben - így az ajtóknál - annak árát is meghaladhatta. 5 forintért szerepelt például az árszabásban egy „ajtóra való eöregh duppla Pléh ónos pántjával kulcsával együtt és szegeivel". De egy közönséges ónozatlan pléh kulcsával 45 dénárba, egy „félszerű pléh kulcsával, rántójával, fordítójával" együtt 1 forint 50 dénárba került. A pléh szó a németből (das Blech) került a magyar nyelvbe, az ajtókon, bútorokon használatos bádogot, fémlemezeket jelölték vele. A lakatosok a nagy méretű kulcsokat 30, míg a kisebbeket 24 dénárért adták. A zárszerkezetek közül a „kapura való eöreg lakatot" 1 forint 20 dénárért, „középszerűt" - azaz közepes méretűt - 45 dénárért, míg egy kisebb „háromszegűt" 24 dénárért kínálhattak. A bútorokra kerülő fémlemezek ára is nagyon magas az asztalosok termékeihez képest. Egy almáriumra - azaz konyhaszekrényre, pohárszékre - kerülő ónos pléh 1 forint 80 dénár, míg egy ládára való „közönséges pléh ónossan" 1 forint 20 dénárért szerepel az árszabásban, melyhez a kulcsot 45 dénárért adták. További vizsgálatokat igényel az, hogy hogyan adhatták az asztalosok „pléhestül" hasonló árszínvonalon a bútorokat, mint a lakatosok önmagában az ezekre kerülő fémlemezeket. A vizsgált 1696-os árszabásban még nagyobb volt az árrés a lakatosok árai és a „pléhestül" kínált asztalosbútorok árai között. Egy almáriumra való ónos pléh 1 forintért, ugyanaz ónozatlanul 60 dénárért, míg a ládára való közönséges pléh kulcsostul 95 dénárért szerepelt. Ez utóbbi tétel mindkét árszabásban szerepel. Az 1696-1739 között eltelt 43 év alatt az ára 57,5%-kal nőtt. Ugyanakkor a „pléhestül" kínált bútorok közül például a másfél singnyi zöld (festett) láda ára 1,5 forintról 1 forintra - azaz 50%-kal csökkent. 217