Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Veres Gábor: Adatok a bútorzat XVII–XVIII. századi történetéhez Északkelet-Magyarországon

Nyoszolyát az gazda deskajábul fehíren ha az asztalos ad lábat hozza 1 Festet nyoszolyatul 1 80 Supellatos Festet nyoszolya az gazda deskajábul 3 Egy festet másfél singes ládát az Gazda deskajábul 1 Egy Singes ladatul 75 Egy kocsi ladatul gazda dekajabul 48 Az irat érdekessége, hogy külön szerepel a „sindely, deszka, hordó, szúszék szekérgyártó és kerékgyártó" munkája, melyben egy tölgyfa szuszék árát 18 dénárban szabták meg. Jól látszik, hogy milyen alacsony ár ez a fenti bútorokéhoz képest. A szegényebb parasztság körében az ácsolt bútor népszerűségét ez az adat is egyértelműen indokolja. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy mennyi mezőgazdasági munkával lehetett béresként - egy szuszék árát megkeresni 1706-ban. A szőlőmetszők napi munkájukért kaptak 18 dénárt. Ha az étkezésükről maguknak gondoskodtak, akkor 30 dénár illette őket. A búzaaratóknak 18 dénár volt a napi bére, étel nélkül 24 dénár. De még a szénagyűjtők is 18 dénárt kaptak napi bérként étel nélkül. A szuszék ára, tehát egy napi munkával megkereshető volt, persze ez alatt nem a menyasszonyi kelengyébe tartozó díszes bútort kell értenünk, hanem a díszítetlen darabokat. Az alacsony ár azzal is magyarázható, hogy fában gazdag területen hozzáférhető volt az alapanyag és a férfiak el tudták készíttetni az ácsolt bútort. Az árszabás azonban azt bizonyítja, hogy a szuszékok a piaci, vásári kereskedelemben is jelen voltak. Ezt más adatok is alátámasztják. Eger piacára például 1747-ben Csernely községből és a Felföldről érkezett „szúszékkal" megrakott szekér.

21 A szuszék elnevezés a vizsgál területen Észak- és Kelet-Magyarországon terjedt el, és elsősorban a gabona és liszt tárolására használt nagyméretű ácsolt bútort értették alatta. A díszes ácsolt bútorra akkor használták ezt a kifejezést, ha a szobai használatból - állapota miatt - már kikerült és a fent említett gabonatároló funkcióban szolgált tovább a paraszti háztartásban. A díszes - kelengyebútorként is használt - szobai ácsolt bútor neve a latin scrinium szóból származik és a magyar parasztság körében szekrény, szökröny, szekriny, szekrüny néven volt ismert. Észak-Magyarországon való használatáról már 1390-ból is vannak adataink,

22 amikor egy tiszapalkonyai hatalmaskodásban dúlták fel a jobbágyok lakóházait és szekrényeit. A vizsgált időszakban egy Miskolcon 1739-ben kiadott, Borsod Vármegyére érvényes limitációban az asztalosok termékei között találkozhatunk a szekrénnyel, melynek ára 30 dénár volt.

23 21 BERTA József 2001. 121. 22 SZABADFALVI József 1997. 237. 23 BAZML. IVA 501/b XVI.I.64. 215