Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Zábrátzky Éva: Tarnaszentmária és Verpelét kőipara (XIX–XX. század)

Zábrátzky Éva TARNASZENTMÁRIA ÉS VERPELÉT KŐIPARA (XIX-XX. SZÁZAD) Tarnaszentmária és Verpelét két egymáshoz közel eső település Heves megyében. Szentmari, ahogy a környéken nevezik Tarnaszentmáriát, a lakosság alacsony száma miatt mind a katolikus egyházszervezetben, mind közigazgatásilag Verpeléthez tartozott (1955-től önálló tanácsú község). Tarnaszentmária Sirok után az egyik legjelentősebb kőfaragó és kőbányász központ volt a Tárna völgyében. A helyi kő felhasználása az Árpád-korig vezethető vissza, a faluban áll Magyarország legrégebbi használatban lévő temploma. A templom helyben fellelhető alapanyagból épült, a belső térben honfoglalás kori motívumokat hordozó faragott kövekkel díszített, körben a fal mellett kőpadkák húzódnak.

1 Bár az Árpád-kori templom jellegét megváltoztatta a templom XIX. századi felújítása, a helyi kőfaragás szempontjából mégis érdekes a templom terméskőből faragott tornya, amit 1871-ben készítettek.

2 Ez a torony többször megrongálódott, 1913-ban villámcsapás következtében, a II. világháborúban pedig az orosz csapatok pusztításai miatt. 1913-ban Csorba Mihály verpeléti kőfaragó hozta helyre, akinek munkáját egy helyi szakértő kőfaragó, Malik István vizsgált fölül.

3 A falu földrajzi neveiben is megőrződött a kőbányászat, kőfaragás. A kőbányák helyét vagy a volt tulajdonos (Papszász-féle bánya, Gordos-bánya) vagy a volt bérlő vezetéknevével együtt emlegetik (Czipó-bánya, Hliva-bánya...). A Mester utcában laktak az iparosok: a kőfaragók, a kovács és az asztalos.

4 A faluban 1910-ben kiugróan magas volt a kőházak aránya: 100%, ami a kőbányászat jelentősségét érzékelteti.

5 A siroki és a tarnaszentmáriai bányák vonzáskörzetét összehasonlítva, a szentmari kő főleg az Alföld irányába jutott el, míg 1 Heves Megye Műemlékei III. 1978. 627-632. 2 EFL Verpelét 1688-1874. 3 EFL Verpelét 4335-1913. 4 Heves Megye Földrajzi Nevei I. 1970. 144-146. 5 BAKÓ Ferenc 1972.326. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2006.