Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)
Kapros Márta: „A palóc kézimunkák sikere”. Adatok a népművészet felfedezéséhez Nógrádból
az eredeti, községbeli minták" kiválasztására törekedjenek. Felsorolja azokat a megyei községeket, amelyekben az „eredeti" motívumokra különösen érdemes figyelni. Egyben elismerően nyugtázza, hogy tapasztalata szerint a tankerület iskoláiban visszaszorult az a gyakorlat, hogy „bolti drukkolt vagy könyvekből, folyóiratokból kimásolt mintákat" varrassanak a növendékekkel. 14 Az iskolai kézimunka oktatás gyakorlata irányába tett kitérő alapján sommázhatjuk, hogy annak hatásával számolnunk kell, de ez nem jelenti feltétlenül a helyi hímzéskultúra felbomlását. Kulcsszerepe volt itt a tanítónak. E szerep néprajzi módszerekkel történő alapos feltárására ma már nemigen van lehetőség. Ezért is hozakodom elő egy véletlenszerűen felszínre került konkrét példával. A nógrádi hímzések összefoglaló áttekintése során feltűnt, hogy a Balassagyarmat környéki szlovák betelepítésű falvak 15 két világháború közötti, elsősorban Szügyből ismert keresztszemes hímzései mintakincsüket tekintve alig mutatnak eltérést a korábbi darabokhoz képest. Noha több múzeumi példány leírókartonján a gyűjtő Manga János feltűntette, hogy a mintát az iskolában tanulták Droppa Ilona tanítónőtől. Az, hogy a községből több iskolai mintakendő ismert, szintén a kézimunka oktatás hatékonysága mellett szólt. 16 Utóbb múzeumtörténeti kutatásaim és Dajaszászyné HISZÖV-beli hagyatéka egy részének előkerülése segített hozzá a látszólagos ellentét feloldásához. Dajaszászyné 1935-ben járt Balassagyarmaton, hogy tanulmányozza a múzeum hímzéseit. Ennek kapcsán valószínűleg Szügybe is eljutott, mert ekkori keltezéssel egy gondosan kivitelezett dokumentációt készített „Szügyi mintavászon" címmel, amit levél 17 kíséretében elküldött a múzeumnak. Ez 41 keresztszemes mintarajzot tartalmaz és egy fényképet a tárgyról, aminek mintái alapján a rajzok készültek. 18 Az 1940-es évek második felében Droppa Ilona közvetítő által egy mintakendőt ajándékozott a balassagyarmati múzeumnak, 19 amiről kiderült, hogy azonos a Dajaszászyné által dokumentált tárggyal. 20 Ugyanis a hagyatékban megtalálható a mintarajzok egy másik példánya és Dajaszászynénak egy 1950-es keltezésű lejegyzése a tárggyal kapcsolatban. Eszerint az 1875-re datálható vászondarabra mintegy emlékeztetőül varrtak ki mintákat. Az első világháborút követően a hímzett díszítés mindinkább lema14 N-HK 1934. 95. Egyébként a községek előbb említett felsorolása inkább ötletszerűnek tűnik, nem állítható, hogy hímzőkultúrájukat tekintve mindegyik figyelemre méltó lett volna. Ld. még. NH 1933. június 18. 15 Jelen vizsgálódásunk szempontjából irreleváns, hogy nemzetiségi faluról van szó. 16 KAPROS Márta 2000a. 216-217. 17 Nógrád Megyei Levéltár VIII. 701. V/12. 18 Palóc Múzeum Néprajzi Adattára: 272. leltári számon. 19 Palóc Múzeum Irattára, 169/1949. - A tárgy leltári száma: 37-1949. 20 Egyébként nem véletlen, hogy Dajaszászyné a „mintakendő" helyett a „mintavászon" elnevezést használta. A két darab mosott kendervászonból összetoldott rongydarabot, az esetenként csak vázlatosan formált mustrákkal, készítőjük aligha szánta igényesebb iskolai munkának. 142
