Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Varga Marianna: A boldogi és turai hímzések azonossága és különbsége a XX. század fordulóján

Az 1920-as évektől a nyakravaló kiskendők mintái arányosabban kisebbednek és egyre jobban hasonlítanak a kézbevaló kiskendők mintakincséhez. Drukkolójuk Fias Veronika, majd az 1930-as évektől Zsiga Ilona. A kiskendők színezésénél egyre erőteljesebben érvényesül az egyéni ízlés. Példa erre Sára Józsefne 1920-as években drukkolt kendője, melyet az 1950-es években az akkor 9 éves unokája viselt (N. M. 52.25.4). Kisebb és nagyobb lánykák, menyecskék általánosan kedvelt kiegészítő öltözetdarabja volt az 1950-es évekig. Templomba, vasárnap délután, táncba-mulatságba viselték, de volt, aki még kapálni is hordta. (11., 13., 30-31. képek) „Kézbevaló kendo", „zsebkendő" Az első világháború után tervezett ún. kézbevaló kendők, zsebkendők díszítése teljesen megváltozik. Mérete is kisebb lesz (35x35 cm). Virágos selymek-szövetek mintájának pótlására készült anyagokkal egyidőben kialakult az igény a „kézbevaló kendők" díszesebb megoldására. A horgolásos és huroköltéses szegélysor mellett a zsebkendők szélét gyári szövött szalagokkal (margitöltés) és gépi csipkével szegélyezik. „Ajándékoskendő", „tojásoskendő" Az ajándékoskendőt a nyakravaló kiskendőhöz, a zsebkendőhöz hasonlóan a nagylányok, asszonyok megvarrták maguknak. Az 1910-es években még kézzel íratják ki, vagy egymás kendőiről dörgölik át a mintát és kis mérete miatt (40x40 cm) „tojásoskendőnek" nevezik. A komaasszonyok a tojásoskendőbe kötötték a csekély ajándékot, ha betegnézőbe mentek. Az idősebbek szerint 10 tojás és egy zsemlye fért bele. Négy sarkára egyegy szaty

ingot varrtak, hogy össze lehessen kötni. Az első világháború után már nem illett a komaasszonyoknak kis ajándékokkal látogatóba menni. Az újabb mérete 75x75 cm, akkora, hogy a közepébe egy nagy tányér elférjen. Ehhez alkalmazkodva megváltozott az ajándékos kendő kompozíciója. A palóc hímzés sokféleségét példázzák a boldogi és a turai hímzések. Jelen dolgozatomban a kutatott területen a legrégebbi stílusú gyári gyolcsra előrajzolt fehérhímzéseket mutatom be, amelyek az 1900-as években készültek, utlva arra, hogy az egyes fehérhímzéssel varrott nyakbavaló-fejrevaló kendők viselése hogyan maradt meg az 1960-as évekig Boldogon és Túrán a színes viseletek és hímzések kiegészítőjeként és napjainkban a népi együttesek színpadi kosztümjeként. 130