Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Paládi-Kovács Attila: A Felföld ásványvize: a csevice

Paládi-Kovács Attila A FELFÖLD ÁSVÁNYVIZE: A CSEVICE* Az utóbbi évtizedekben felértékelődött az ivóvíz szerepe, s Magyarországon is növekedett a palackozott ásványvizek iránti kereslet. A vízforrások, vízfolyások, ásott kutak kérdésköre, az állatok itatása, a víz szállításának, tárolásának eszközkészlete régtől tárgya a hazai néprajzi kutatásnak. Terjedelmi és egyéb korlátok miatt az összefoglaló művekből mégis gyakran kimarad ez a tematika vagy csak igen szűkszavúan említődik. Bizonyságul elegendő a magyar néprajz kézikönyveire, a néprajzi lexikonra vagy a „palóc monográfia" vonatkozó fejezeteire utalnunk.

1 A Kárpát-medence ásványvizei közül a Székelyföld borvizeinek, a „borvizes székely" szekeresnek a képe él leginkább a köztudatban; a dunántúli savanyúvíz, s a felföldi csevice kevesebb figyelmet kapott. Illendő, hogy törlesszünk valamit ebből az adósságból, s vázoljuk, mit lehet tudni erről az ásványvízről és népi használatáról napjaink gyakorlata és az eddigi irodalom alapján. A csevice szó elterjedtsége A szénsavas ásványvizeket a Székelyföldön, s a történeti Erdély területén borvíznek, a Dunántúlon savanyúvíznek, a Felföldön többnyire csevicének nevezik. A csevice szó elsődleges jelentése 'savanyúvíz' (1738), második jelentése 'savanyúvizes forrás' (1792). A Magyar tájszótár nyomán Kniezsa István és a TESz számba vette a szó 'hitvány bor, lőre' (Kecskemét és Szilágy m.), továbbá 'pálinkafőzésre való cefre' (Szeged) jelentését is.

2 Eredeti jelentését a szótárak is a Felföldről, közelebbről a szűkebben vett palóc nyelvjárási területről adatolják. * A dolgozat az OTKA T042789 számú pályázat támogatásával készült. 1 Utóbbihoz lásd SCHWALM Edit 1989. 379-495. 2 KNIEZSA István 1955.

1. 1. 133; TESz I. 517. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2006.