Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Bathó Edit: A jász viselet újjászületése

Ugyancsak ezidőtájt készültek a jászkiséri Pendzsom Néptánc Egyesület valamint a jászfény szarui Iglice Gyermek Néptánc Együttes jász ruhái is. A tánccsoportok mellett a népdal- és pávakörök tagjaiban is felmerült az igény, hogy jász viseletet varrassanak. Ennek egyik fő oka az volt, hogy az országos versenyeken, bemutatókon a legtöbb csoport saját viseletében jelent meg, s ők igen kellemetlenül érezték magukat a fekete szoknya, fehér blúzos egyen-öltözetben. Elsőként a Portelki Pávakör varratott magának viseletet, majd őket követték ajászágói, a jászapáti, a jászalsószentgyörgyi és a jánoshidai népdalkörök. A példa igen széles körben terjedt, s hamarosan a hímző asszonyok is a viselettel rendelkezők sorát gazdagították. E téren az egyik legszebb példát az újszászi Díszítőművészeti Szakkör tagjai mutatták, akiknek városa ugyan ma nem tartozik közigazgatásilag a Jászsághoz, de valaha a jászok alapították, s a török időkig a Jászság részét képezte. A történelmi múltra hivatkozva az újszászi hímző asszonyok aktívan részt vesznek a jászsági hagyományok ápolásában, s ennek ékes bizonyítékaként varratták meg Pénzes Tivadarnéval a jász viseletet, amelyet büszkén hordanak. Őket követték a jászberényi Fejér Mária Díszítőművészeti Szakkör asszonyai is, akik közül ma már szép számmal rendelkeznek saját viselettel. Az 1990-es évek második felében figyelt fel a jász viseletre Zorkóczy Miklósné babakészítő népi iparművész is. Alapos kutatómunka után készítette el míves jász viseletbe öltöztetett babáit, amelyek igen nagy sikert arattak a Jász Múzeumban rendezett kiállításán.

9 A hagyományok felelevenítésének, így a jász viselet újjászületésének is egyik rendkívül fontos állomása volt az 1995-ös esztendő, amikor a Jászkun redemptio 250 éves évfordulójának méltó megünneplésére összefogott az egykori Jászkunság, s egy egész éven át tartó pompás rendezvénysorozatot szerveztek, amely a Kiskunságban kezdődött, a Jászságban folytatódott és a Nagykunságban fejeződött be. Már 1995. március 18-án a túrkevei zászlóbontásra jó páran jász viseletben jelentek meg, s ez a szám tovább emelkedett a május 6-án Kiskunhalason megrendezett nyitó ünnepségen. A jász települések delegációi igyekeztek a nagy ünnepre viseletet varratni és abban felvonulni. A következő nagy ünnepség júliusban Jászberényben volt, ahol ezzel egyidejűleg első ízben megrendezték a jászok világtalálkozóját is. Az ünnepi nagymisén, a látványos felvonuláson és a díszünnepségen különösen szép látványt nyújtottak a jász viseletbe öltözött férfiak, asszonyok és gyerekek. A redemptio ünnepére nagyon sokan varrattattak jász viseletet, elsősorban olyan személyek, akik valamilyen hagyományőrző közösségben dolgoztak, de legnagyobb örömünkre jó néhány olyan személy is, akik korábban nem tartoztak semmilyen hagyományőrző csoportba. Különösen figyelemre méltó volt, hogy 9 Új Néplap, 1997. február 28. Jászkun Krónika, 1997. február 28. 113