Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Fodor László–Vaday Andrea: Római kori leletek Adácson

az ékszerekhez sorolható. A figurális gyöngycsüngók meglehetősen ritkák a Kárpátmedencei szarmata barbaricumban. A Fekete-tenger északi partvidékének gyöngykészletében azonban gyakorta szerepelnek a nyakláncokon, karpereceken. Külön csoportot alkotnak azok a fajanszgyöngyök és amulettek illetve gyöngycsüngók, amelyek Egyiptomból kerültek a tengerparti városok közvetítésével a szarmatákhoz. Ezek között tűnnek fel a szőlőfürt alakú gyöngycsüngók is,

94 amelyek hosszú ideig divatban voltak keleten, így szűkebb időszakra keltezésre nem alkalmasak.

95 Gyöngyök A gyöngyök két funkcióban fordulnak elő: ékszerként (nyaklánc, torqes elem, gyöngykarkötő) vagy viseleti elemként a női ruhák gyöngyhímzéseként és a férfi sírok tarsolyán. Mivel tipológiailag nem különíthetők a használati módban, együttesen tárgyaljuk őket az alábbiakban. A temetőben az üveggyöngyök mind formájukat, mind színüket tekintve változatosak. Szín szerinti megoszlásukat nagyságrendben az alábbi táblázat foglalja össze: fehér zöld piros bevonatos narancssárga lila piros sötétpiros sötétkék fekete enciánkék világoskék bordó sárga aranyozott db 254 224 123 46 29 18 18 17 13 12 11 7 2 1 % 32,8 28,9 15,9 5,9 3,7 2,3 2,3 2,2 1,7 1,5 1,4 0,9 0,3 0,1 A narancssárga, piros, sötétpiros, sötétkék és fekete gyöngyök mind átlátszatlanok, a lila, enciánkék, világoskék és bordó gyöngyök mind átlátszóak. A fehér és zöld színűek között az átlátszó és átlátszatlan gyöngyök egyaránt előfordulnak. Fehér átlátszatlan gyöngy 240 szem, az átlátszó 14 szem. Zöld átlátszatlan gyöngy 147 szem, az átlátszó 77 szem. Külön csoportot alkotnak azok a vízzöld animájú gyöngyök, amelyek piros bevonatosak.

96 A temető anyagában a fehér és zöld gyöngyök után a legnagyobb számban fordulnak elő. A gyöngy típusokat és mennyiségi megoszlásukat mutatja be a 18. kép.

91 94 ALEKSZEJEVA, E. M. 1975. Tab. 1.5/2; 3502: Tab. 4.01; Tab. 11.31-32, 35. 95 ALEKSZEJEVA, E. M. 1975. 46. A Kr. u. I. század vége - III. század eleje közti időszakra keltezte ezeket a fajansz gyöngycsüngőket. 96 A régi szakirodalom ezeket nem különítette el. Tiszaföldvár-téglagyár sírjainál figyeltük meg először ezt a készítési technikát. 97 VADAY Andrea 1989 típustáblája alapján, kiegészítve a Közép-Tisza vidéki anyagban nem szerepelő darabokkal. A kiegészítés jelzése: „*" 61