Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Király Júlia: Kéziratok, jegyzetek és feljegyzések a Dobó István Vármúzeum Gárdonyi hagyatékában IV.

azonnal kitalálta és megírta az okokat. A vidéki magányából Pestre költözött öregúr története tökéletesen mintázza a félig még feudális, gyengén, ellentmondásosan polgárosuló Magyarország fonákságait. Gondosan ábrázolt jellemeket vonultat fel a regény, nem csak a főhős csetlő-botló, félig műveletlen, de egyszerűségében is szimpátiát ébresztő alakja, hanem az őt teljesen kifosztó hazug, szerencsejátékos orvos vő, vagy az eseményeket tehetetlenül szemlélő gyenge lány, a nyafka, de határozott sógornő, mind mind nagyszerű lehetőség arra, hogy az író jellemeit kibontsa. Tiszta realizmussal ábrázolja az eseményeket, igyekszik mindvégig kívülállóként maradni, de folyamatosan érezzük szimpátiáját. Az öreg bukása elkerülhetetlen. Pontról pontra vezeti a tekintetest a reményvesztettségig, kiábrándulásig. Ez az ív töretlenül megy végig a regény során. Ez a kisregény Gárdonyi tiltakozása az egyre embertelenebbé váló városi élettel szemben, sajátos módon ítéli el ennek szürkeségét, reménytelenségét, minden szépet és jót megölő magatartását. Több kézirata is megmaradt a regénynek. A grafitceruzával írt, 167 lapból álló fogalmazvány nagyon sok javítást tartalmaz, de nem teljes kézirat.

36 Gyorsan, folyamatosan mehetett az írás, mert hosszabb részeket írt egy-egy ceruzával. Az írásképen nem érződik zaklatottság. Viszont jelentős mennyiségű a javítás, pótlás. Ugyancsak megmaradt a gépelt kézirat, mely szintén tartalmaz javításokat.

37 Érdekesség, hogy ennek a címe még Az utolsó tekintetes úr. Ebben már lényegesen kevesebb a javítás, mindössze egy-egy kifejezést változtatott meg az író. Hasonlóan fekete betűs írógéppel íródott egy töredékes kézirat.

38 Ennek különlegessége, hogy rendkívül sok javítást tartalmaz, s az eredeti, géppel írt címet Gárdonyi többször is átjavította. Az első cím egyáltalán nem olvasható, a következő variáció Az utolsó attila (vagy ahogy Gárdonyi írta: Az utolsó atilla), s e fölé íródott a tekintetes szó, szintén ceruzával. Hosszú ideig maradt ez cím. Az Új Idólcben 1904-ben is még ezzel a címmel jelent meg.

39 A gyűjteményben megtalálható kivágata a 40-től az 52. számig. A folyóirat egy-egy oldalát négy felé vágták, s 1-111. oldalig beszámozták. Itt javította át Gárdonyi először a regény címét Az öreg tekintetes címre. A könyvet a Singer és Wolfner Kiadó jelentette meg 1905-ben. A gyűjteményben megtalálható ez az első kiadás Gárdonyi javításaival.

40 Gárdonyinál bevett gyakorlat volt, hogy újabb kiadáshoz kéziratként az előző kiadás javított példányát adta a nyomdának. Ebben az esetben is ez történt. Az 1905-ös kiadást javította az 1918-ban megjelenő második kiadáshoz. Gárdonyitól szokatlan módon ez az új kiadáshoz szánt kézirat nem tartalmaz sok javítást. Egy-egy szót helyettesített csupán odaillőbbel, illetve néhány szót és mondatot húzott ki. 36 Az öreg tekintetes. Kézirat, Lelt. sz. 2000.18. 1-167. 37 Az öreg tekintetes. Kézirat, Lelt. sz. 2000.20. 1-144. 38 Az öreg tekintetes. Kézirat, Lelt. sz. 2000.21. 1-13. 39 Az öreg tekintetes. Kézirat, Lelt. sz. 2000.17. 1-80. 40 Az öreg tekintetes. Kézirat, Lelt. sz. 2000.19. 1. 403