Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Császi Irén: „Honvédhalmi Boldogasszony”. A tófalui szentkút szerepe a népi vallásosságban

van. A szentkutak vizének gyógyító hatása, a víz és a jelenések szerepe a búcsújáróhelyek kialakulásában gyakran előforduló motívumok. A Mária jelenés helyén kristályvizű forrás fakadt fel, ez a motívum analógiája számos búcsújáróhely legendájának. Honvédhalom szentkútja több néven ismert: „Szűz Mária kútja", „Szentháromságforrása", „Kiskút", „Csodakút". Innen különféle betegségekre vittek haza vizet, de a helyszínen is használták, ittak belőle, vagy a fájós végtagokra szentvízzel átitatott vásznat csavartak. Gyakran a kút körüli iszapot kenegették a lábukra. A demizsonokban hazavitt vizet szentelményként is használták, megszentelték vele a házat, istállót és az udvart. Betegség esetén gyógyító ereje miatt itták. 9. kép. Felsőtárkányi zarándokok vizet merítenek a „csodakútnál", 1970-es évek. „A kút vizét ittuk, kezdetben csak egy forrás volt, később kapott betongyűrűt. Haza is vittük a vizet, inni és mosakodni használtuk. Mikor hoztuk a vizet széthintettük a lakásba. A lakást az istállót az udvart is locsoltuk belőle. Haldoklónak is adtak belőle. "

36 „Hordtam a vizet, a feleségem daganatos beteg volt. Mikor a színt ácsoltuk ott aludtam, éjjel három pap féle jött a vízért, nem tudták megmondani ők sem mit tartalmaz. Akkor megfűrészeltem a kezem, mostam a vízzel, nem kellett bekötni, hamar gyógyult. "

37 36 Takács István 1913. Tófalu. 37 Erdélyi Pál Kerecsend. 349