Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Zábrátzky Éva: A siroki kő felhasználása a XIX–XX. század folyamán

A kőfaragók készítményei Sírkövek A sírkövek azok a kőmunkák, amelyeket a leghosszabb időn keresztül állítottak elő, a közösség szükségleteinek, ízlésének megfelelő formában. A síremlékek készítési mechanizmusába került be elsőként a műkő, ami aztán teljesen kiszorította a terméskövet. A XIX. századból megmaradt, valamint a XX. század első felében készült síremlékeknek leggyakoribb típusai: az oszlopos kereszt, a szimpla kereszt, és a dupla kereszt. A síremlékek három részből álltak: az alapot félig földbe ásták, ez biztosította a stabilitást. Erre helyezték a saskövet, amit most lépcsőnek neveznek. A saskő lehetett tagozatos formájú, ehhez rögzítették a sírkövet: vascsapot véstek a tagokba, és agyaggal, később cementtel ragasztották össze az egyes részeket. A sírokat alacsony terméskő keret vette körbe. Az oszlopos kereszteken ábrázolt oszlopformák rokonságot mutatnak az építészetben is megjelenő klasszikus oszlopfőket utánzó díszítéssel. Az elhunyt adatait, a hozzátartozók búcsúszavait vagy a sírkő anyagába, vagy belehelyezett márványtáblába vésték, ami időállóbbnak bizonyult, mint a siroki kő. A felirattal ellátott felület fölött gyakori a szomorúfűz ábrázolás, a vésett kereszt. A síremlék tetején a faragott kereszt középpontját pedig domború faragású korpusz, Krisztus fej, vésett kereszt, vagy Krisztus monogram (IHS) díszíti. A fából faragott fejfák jellegzetes motívumaival is találkozhatunk: a régebbi sírköveken rozetta díszítéseket alkalmaztak. A kereszteket szokás volt ezüst, illetve szürke színű festékkel lefesteni, amivel tartósabbá akarták tenni az emléket, illetve a figurális díszítményeket színes festéssel kiemelni (pl.: borostyánlevelek - zöld, szív - piros, szomorúfűz - arany). A temető kereszt, valamint obeliszk alakú sírkövei országszerte elterjedt formákkal egyeznek, a kőfaragó mintakönyvekben is szerepelnek. Az obeliszk alakú emlékeket is katolikus jelképekkel, kereszttel, IHS monogrammal díszítették. A sírkövek minden típusánál előfordulnak az elhunyt arcképét őrző porcelánra rögzített fényképek, amit a mesterek Budapesten készíttettek el a megrendelő által hozott fényképről, helyben nem tudták ezeket elkészíteni. Kisebb számban készültek olyan egyedi sírkövek, melyeken Jézus Szíve, Szent Antal, illetve Piéta szobor szerepel. A temetőben egyedülálló a félbetört tölgyfát ábrázoló síremlék, ez a típus Párádon nagyobb számban fordul elő, táblával kiegészítve. A ravatalozó előterében lévő két síremléket Tóth Miklós az 1920-as években faragta. Unokája Agócs István kezdeményezésére 2002-ben felújították, védett helyre helyezték. A kisgyermekek sírját jelölő szobor és az angyalalak a fent leírt tölgyfa emlékkel egyetemben a városi műhelyek, vagy a kőfaragó mintakönyvek hatását jel313