Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

B. Pap Györgyi: Tüzek a XVIII. századi Eger életében

lentésében kifejtette, hogy a három férfi „különben is akárhol, minden tekintet nélkül úton útfélen s az utcán egyre pipáznának. " A visszaesők, mindenki okulására pálcabüntetést kaptak.

38 Az ország minden városában tilalmazták az egyre nagyobb méretek öltő dohányzást, de Egerben adóztatták meg először a pipázókat. Az 1757-ben megjelent rendeletet azért hozta a magisztrátus, mert a pipázás már annyira elhatalmasodott, hogy 10-12 éves gyermekeket is pipázáson kaptak. A gyermekkori dohányzás nemcsak az egészségre volt káros, hanem a gyermekek felelőtlenebb gondolkodása miatt nagyobb tűzveszélyt is jelentett. A pipásokat városrészenként összeírták és számon tartották őket.

39 Évenkénti adójukat 9 krajcárban határozta meg a tanács.

40 A pipások megadóztatásából származó bevételt az utak javítására fordították.

41 Hiába volt azonban minden tiltás és büntetés, a dohányzásnak már a XVIII. században sem sikerült semmilyen rendelkezéssel gátat szabni, avagy megakadályozni. Tűzfészkek A sűrű beépítettségű, szűk utcákon a faházak, és a házak tűzveszélyes fedőanyaga, a szalma- vagy zsúpteteje jelentette a legnagyobb veszedelmet. A török uralom utáni közvetlen időszakban 518 ház volt Egerben, melyek között faházak is voltak.

42 A város fejlődésével azonban ezek nem tűntek el teljesen. Meglepő módon még sokáig megmaradtak a török házak a város belterületén.

43 1783-ban is egy török faházról tesznek említést a tanács jegyzőkönyvében.

44 A XVIII. század második felében is álltak faházak a belváros egyes részein, mégpedig a második fertályban,

45 valamint a század utolsó harmadában is volt egy roskatag faház a harmadik fertályban.

46 Egy inventárium szerint 1765-ben „vagyon a Csurgóban fából csinált egy szoba, és egy konyha, és kamra".

47 A város területének növekedésével, a külvárosok kialakulásával egyidejűleg újabb problémák kerültek felszínre. A hóstyákon a szegények csak olcsó épületeket tudtak emelni, amelyek jobbára fából készültek és tetejük gyúlékony szalma 38 HML V-l/a/62 153. (1797. május 17.) 39 HML V-l/b/58 Fasc. B. XL. 83. (1765) A negyedik városrészben 182 fő pipázó személyt írtak össze. 40 BREZNAY Imre 1933. 261. 41 BREZNAY Imre 1933. 262. 42 HML EÉGL ХП-З/а/58 Liber 58. (1690. április 28.), DIV-TA ltsz.: 148-81. 43 HML V-l/a/39 71. (1778. március 23.) „Sűrűn lévén többi más épületek, és jobbára régi török épületek." 44 HML V-l/a/44 285. (1783. augusztus 25.) 45 HML V-l/a/22 66. (1762. május 28.), HML V-l/a/22 101. p. (1763. június 28.) 46 HML V-l/a/43 73. (1782. március 15.) 47 HML V-l/a/24 79. (1765. december 30.) 206