Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

B. Pap Györgyi: Tüzek a XVIII. századi Eger életében

В. Pap Györgyi TÜZEK A XVIII. SZÁZADI EGER ÉLETÉBEN A tűz ősi elem, melyre szüksége van az embernek, de egyúttal legádázabb ellenségei közé is tartozik. A tűz meleget ad, világít, védelmet nyújt a hideg és a sötétség ellen, egyszóval az otthonok elengedhetetlen tartozéka. A házi használat mellett nagyon sok mesterség végzéséhez nélkülözhetetlen alapfeltételt jelentett és jelent ma is. A XVIII. században az emberek és a javak koncentrációja, a városokat különösen sebezhetővé tette a tűzvészekkel szemben. A tűz oltására nagy tüzek esetén nem is igen lehetett gondolni, de a tűz megelőzésére annál nagyobb hangsúlyt lehetett helyezni. Tűzrendészed intézkedéseket a legtöbb városban többször is kibocsátottak, ami arra utal, hogy betartásuk kívánnivalót hagyott maga után. Ennek az lehetett az oka, hogy a kollektív biztonság érdekében olyan mérvű óvatosságot kívántak a polgároktól, amit az egyén magára nézve túlzónak érzett, és ezért nem tartotta be azokat. Tűz esetén például nem volt megengedett, hogy valaki a saját ingatlanát és ingóságát próbálja meg biztonságba helyezni, sőt még az oltást sem kezdhette el, hanem előbb riadóztatnia kellett a többi lakost. Európa és Magyarország legtöbb városában toronyőröket alkalmaztak a tűz jelzésére, akik ha megkongatták a harangokat, akkor a polgároknak erre a jelre a tűzeset helyszínére kellett sietniük. A céhek mindegyikének meghatározott volt a feladata. Az ácsok és a kőművesek csáklyáikkal és csákányaikkal az égő tetőzetet és a falakat döntötték le, hogy más céhek tagjai számára utat csináljanak, hogy a vödrökben lévő vízzel oltsák a tüzet. A nagy tüzekkel számos más probléma járt együtt. A tolongásban tolvajok lestek az alkalmat, hogy zsákmányolhassanak valamit. Fellángolhattak az érzelmek is, és gyakran verekedések is kitörhetek. A közrend megőrzése ilyen körülmények között fontos feladata volt a város önkormányzatának, s talán épp ezért kellett megjelenniük a tűzesetek helyszínén, hogy személyes jelenlétükkel biztosítsák a rendet. Általánosan a faházak, szűk utcák, szegényes felszerelés, gyújtogatás, fosztogatás, zavarodottság jellemzi a XVIII. századi tűzvészeket.

1 Az oltásban az 1 GOUDSBLOM Johan 2002. 152-159. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2005, 199