Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Domboróczki László: A háromszögletű AVK-fejek szimbolikája

leményével ellentétben, inkább azonos kulturális tradíció emlékeinek tekinthetők, csakúgy mint a dunántúli és közép-európai arcos edények. Az arcos edényeken megjelenő M-motívum ilyen fajta értelmezését egyébként I. Pavlû már 40 évvel ezelőtt közzé tette. Amellett, hogy kihangsúlyozta az M-motívum és a női altest hasonlóságát, arra is felhívta a figyelmet, hogy mindez a „bikaszülés" çatal hüyüki ikonográfiájára (1. Tábla 2. kép) vezethető vissza. Szerinte az edényeken az arc már nem az ősi anyaistennőt ábrázolja (1. Tábla 3. kép), hanem a megszülető „fiút". Elképzelése szerint az anyaistennő kultusza helyett, a későbbiekben a „fiú", azaz a bika kultusza került előtérbe, ennél fogva a közép-európai területeken - így térségünkben is - már csak ez terjedt el.

57 Ez a nézet teljesen megfeleltethető az általunk sugallt értelmezéssel, melyhez némiképp más úton, az idolplasztikák elemzése révén jutottunk el. Mindegyik fentebb idézett példa a születés szimbólumait hordozza, akárcsak a „szülő nő" plasztikák, melyek mindennemű sematizálás nélkül, mind a görögországi, mind az anatóliai körből ismertek már a korai neolitikumtól kezdődően. A termékenység ilyenfajta szimbolikája nyilvánvalóan déli gyökerű. A vonaldíszes kerámia elterjedésével egyidejűleg, ez a közös déli tradíció valószínűleg egész Közép-Európában elterjedt. Ennek terjesztői bizonyára délről származó, északra és nyugatra vándorló telepesek lehettek. Szerintem a helyi invenció lehetősége kizárható, ugyanis az aligha képzelhető el, hogy a termelőgazdálkodásra éppen áttérő, helyi mezolitikus őslakosság egy csapásra magasabb absztrakciós szintre emelné e mély gyökerű neolitikus jelképrendszert. Továbblépve az AVK időszakon, értelmezésünk alapján talán még világosabbá válik a Tiszai-kultúra szoborplasztikájának helyben öröklött volta is.

58 A hódmezővásárhelyi háromszög alakú oltár a születési pózzal (6. tábla 4. kép), a nemi jelleget kiemelő hódmezővásárhelyi Vénuszok (6. tábla 1-2. kép), a háromszög alakú maszkkal rendelkező szegvári Sarlós Isten (6. Tábla 3. kép), a hermafrodita szegvári szobrok,

59 vagy a Çatal Hüyükre emlékeztető paráci (partai) szentély a bikaszarvakkal és a háromszögletű arcábrázolásokkal (7. Tábla 1-2. kép) stb. mindenhol ugyanaz a termékenységi szimbolika figyelhető meg. A késői neolitikum időszakára az absztrakció szintje még tovább fejlődött, bonyolódott, újabb rétegek rakódtak az eredeti tartalomhoz. Ezen a helyen nem vihetjük végig a szimbolika továbbfejlődésének izgalmas kérdését, csupán utalhatunk rá, hogy a neolitikumban a termékenység mindvégig központi szerepet játszott és ez a leleteken nyomon is követhető. 57 PAVLÛ Ivan 1966. 711-712. 58 KALICZ Nándor-KOÓS Judit 2000a. 21. 59 KOREK József 1987. 55. 16. kép. 16