Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Beszprémy Katalin: Iskolai és iskolán kívüli képzések a népi kézművesség területén

Az 1970-es években kezdődött a fafaragók továbbképzése is, a Fiatalok Népművészeti Stúdiója nyomán kialakult népművészeti stúdiók műhelyek fafaragóinak továbbképzése. Az elképzelés az volt, hogy a textilesek képzésének sikerét, eredményességét látva létre akartak hozni az intézet akkori munkatársai egy olyan ütőképes fás oktatói kört, mint a textileseké, akik a mesterségbeli tudást tovább tudják adni. A képzés elkezdődött, de vizsga nem volt. Az intézet kidolgozta С kategóriás követelményét kosárfonó, bőrös és fazekas szakterületre is, de akkor erre igény csak elvétve jelentkezett. Folyamatosan nőtte ki magát ugyanakkor a játszóházi tevékenység, melynek kezdetei a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának tevékenységére - játékpályázat, csillebérci, majd zánkai úttörőtáborok, játszóházak a MOM-ban, az Országos Népművészeti Kiállítás Budapestre hozatala alkalmával a Munkásmozgalmi Múzeumban - vezethetők vissza. A gyermekekkel való foglalkozást tanfolyamai kereteken belül először a hímző továbbképzésen vezették be. Ez azért is alakulhatott így, mivel a szakkörvezetők nagy része pedagógus volt, így érdeklődésük természetesen megvolt a téma iránt. Később ez a tevékenység kiszélesedett, és gyermek klubvezetőként önálló képzéssé alakult. Ez tekinthető a népi játszóházi képzés közvetlen előzményének. Ugyanakkor az ÁSZJ-ben (Ágazati Szakmunkásképzési Jegyzék) folyamatosan szerepeltek a népi kézműves szakmák - melyeknek imitt-amott képző helyei is voltak, pl. Mezőtúr - fazekasság, egyes kosárfonó központok helyi képzései -, de ezek a háziipari szövetkezetek termelési igényeit elégítették ki. Előállt az a helyzet, hogy egy háziiparban bedolgozó beírhatta a személyi igazolványába, hogy ő fazekas, hímző, szövő stb., erről szakmunkás bizonyítványa is lehetett, hivatásos szakember volt. Ugyanakkor szélesebb, magasabb tudás birtokában egy В kategóriás szakkörvezető nem tehette ezt. Az intézeti szakkörvezetői engedélyeket a közoktatásban is nehezen fogadták el, kivéve ha eredendően is pedagógus volt az illető. Az a helyzet állt elő, hogy jól képzett szakemberek a „peremre", a közművelődés területére szorultak. Voltak kísérletek arra vonatkozóan, hogy főiskolák speciális kollégiumi keretein belül e tevékenységeket oktassák, de ezek az elképzelések rendre meghiúsultak, általában a főiskolák merevsége miatt. Ugyanakkor kiváló szakköri mozgalom jött létre, mely a mai napig bizonyítja létjogosultságát pályázatokon, kiállításokon. Ez a helyzet ugyanakkor azt a problémát is maga után vonta, hogy a rendszerváltás előtt és után - az áru-e a kultúra problémakör megjelenésének idején - a közművelődésre fordított pénzeszközök csökkenésével rengeteg szakkör szűnt meg. Különösen falun nem tudtak tiszteletdíjat fizetni (pedig az összeg minimális volt), meleg helyet biztosítani. így nagyon sok szellemi tőke ment veszendőbe. Ekkor, a 80-as évek végén jött létre a jelenlegi képzési rendszer elődje a BMK-ban, melyet kezdetben a Népművelési Intézet szakmai támogatásával szer468