Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Báder Miklósné: Alkotó közösségek szerepe a hagyományőrzésben

gedűs Jánosné, Fülöp Pálné és Nagy Béláné a népművészek köréből, Sinkovics Sándorné és Kovács Ferencné alkotók. A mátrai szőttesek legnagyobb ismerője a mátraderecskei Horváth Istvánné, a bodonyi Kovács Jánosné, akik beleszülettek a helyi hagyományba, akik a szülőktől-nagyszülőktől ismerhették meg azt a tárgy­kultúrát, amelynek felhasználóivá és feldolgozóivá váltak. Ahogyan Hevesen a szövést Tompa Béláné tette ismertté, úgy Recsken a vag­dalásos, a szálhúzásos- és szálán varrott hímzés technikáját és díszítő motívuma­it Bárdos Sándorné, a Népművészet Mestere tanította a helyi hagyományokat jól ismerő asszonyoknak. A létszámban is folyamatosan növekedő recski bedolgozói részleget a subrikákat, azsurokat és színes keresztszemeket legmagasabb szinten alkalmazó Farkas jp. Bertalanné, a Népművészet Mestere kitüntetést elnyert alko­tónk és a hozzá kapcsolódó, otthon dolgozó bodonyi hímzők egészítették ki. A mestereink nem csupán kivitelezői munkát adtak a nagy létszámú bedolgo­zóknak, de a tehetséges, a tárgyalkotásra képes hímzőkből igazi alkotóközössége­ket kovácsoltak. Egy-egy kedvelt motívum újszerű alkalmazásával a tervezők megalkották a sajátjuknak hitt, a monogramok helyett is az azonosításukat jelentő tárgyaikat. így vált a kaloda, a cakkdíszítés igazi mesterévé Bárdos Sándorné, a pókhímzés legötletesebb alkalmazójává Maruzs József né, míg az S betűs motívum valamennyiünket Farkas Jánosné népművészre emlékeztettek. Ezért is igaz, hogy a szövött és hímzett tárgyak nem leltári számon szereplő múzeumi anyagok szö­vetkezetünk mintatárában, hanem az alkotó személyével azonosított tárgyak, ame­lyek egyszerre „vallanak" egy korról, egy közösségről, és magáról a tervezőről is. A szövők és hímzők közös munkája, a szövött vásznak kézi hímzett díszíté­se, új lehetőségeket teremtett mindkét szakágban, megalapozta a hevesi viseletké­szítők, a népművészeti varrott szakág munkáját. Kiváló tervezőink, Vadász Lajosné és Molnár Ilona népművészek helyébe a fiatal viseletkészítő, Besenyei Jánosné népi iparművész lépett, aki jól alkalmazza a Bárdos Sándorné és Kovács Ferencné által tervezett azsúr díszítéseket, valamint Kiss Lajosné, Fülöp Pálné és Hegedűs Jánosné szövött anyagait. Egyéni ötleteket és sajátos feldolgozás módot hordoznak Tankó Judit Mun­kácsy díjas iparművész és Pataki Miklósné népi iparművész által feldolgozott, ké­zi szövött anyagokból készült, hímzett díszítőmotívumokkal ellátott ünnepi vise­letek, amelyekkel elsősorban a fiatal korosztályt szeretnénk megszólítani. Az elmúlt ötven esztendő alatt végzett alkotómunkát az országos és helyi pá­lyázatok ösztönözték, ahol a szövetkezet népművészei kimagasló eredményeket értek el. Számos sárközi, majd hevesi szőttes- és Kis Jankó Bori hímző egyéni pá­lyázati díjat, a békéscsabai és a Mesterségek Remekei szakmai értékelés után kö­zösségi elismerést mondhatnak sajátjuknak alkotóink. Kezdetben a műhelyekben dolgozó szövők, a vidéki egységekhez kötődő hímzők egyénileg készültek a pá­lyázatokra, törekedtek a magukkal hozott, vagy a közösségekben tanult hagyomá­462

Next

/
Thumbnails
Contents